Pénz 2

Egy leheletnyit jobban beleláttam a pénz világába. Csúnya dolgokat láttam. Nem a pénz volt a hibás, hanem az azzal foglalkozó emberek hozzáállása. A történelem során a befolyásos emberek elérték hogy a "hétköznapi" emberek alapszükséglete legyen a pénz. Annyira, hogy minden szükségletüket a pénzre vezetik vissza. Bármi, amit szeretnének, ahhoz pénzre van szükségük. Ezzel lehet őket irányítani. Ezzel lehet odaterelni őket, ahova szeretnénk, csalinak használva a pénzt. Ezek a hétköznapi emberek elfelejtették mik az értékek, és azt hiszik, hogy a pénz mutatja meg egy dolog értékét. Holott mégis tudják ők is, hogy az már nem úgy van, de ennek ellenére mégis eszerint élnek. Van a pénzről és az emberekről egy elfogadott valóság, mindenkibe ezt építik fel. Valójában ez a valóság nem egyezik meg az igazsággal. Az emberek már nem is akarják elfogadni az igazságot, jó nekik a beprogramozott elképzelés, jó nekik az illúzió valósága. Pedig az igazság sokkal barátságosabb lenne, mint ez az illúzió, de azon nincsen ablak, nem lehet látni belőle a valóságot. Vagy mégis? Igen lehet látni. Aki valamilyen módon megismerkedett a természetes világ dolgaival, abban felmerül a gyanú, hogy ő nem a természetes világban él. Nem a valódi világ van körülötte. Onnantól kezdve az illúzió falai áttetszővé válnak, de még nem szűnnek meg. Okosan találták ki ezt a nagy emberek. Egyenlőre az emberek nem állnak még készen feladni ezt az illúziót, de gyorsan eljön majd az ideje, amikor elég ember fog átlátni rajta, akkor kiderül majd, hogy az nincs is ott. Akkor szűnik meg. Nem kell sokat várnunk már.
A pénz eredetileg értékmérő eszköz volt. Ma már irányító eszköz. De a látható tendencia már mutatja, hogy ez szét fog esni. Azért, mert nem valóság. A pénz újra értékmérő lesz, de reális módon. Maga a pénz nem gonosz dolog. Aki feltalálta, azt jó szándék vezérelte: az egyszerűbb közösségi élet elérése, és az hogy az emberek közelebb kerülhessenek egymáshoz. Aztán okos, de önző emberek rögtön meglátták benne saját hasznukat, azóta csak ők élvezik. Már nem sokáig. Ők is félnek. A bankok, szövetkezetek, és minden intézmény, ami a pénzből még több pénzt akar csinálni, összeroppan, és közelebb kerülünk az eredendően egyensúlyban lévő világhoz.
Ne harapjatok hát a csalira! Az nem vezet előre.

Mélység

Van a világunkban egy dolog, amit nehéz megérteni. A mélységet. Azt, ha valami alacsonyabban frekvencián rezeg. Azt hisszük valami annál jobb, minél magasabb a frekvenciája. Azt hisszük hogy "Isten" valami végtelenül magas frekvencia, valami végtelenül jó rezgés. Azt hisszük, hogy az alsóbb energiákon valami rossz és gonosz uralkodik. Azt hisszük, ami alacsony rezgésű, az rossz. Azt hisszük, hogy a düh és harag gonosz dolog. Azt hisszük, hogy másnak segíteni jó dolog. Sorolhatnám ezt oldalakon keresztül.... Ezt az elképzelést még régen ültették belénk, azóta ez alapján döntünk. Ideje megváltoztatni a világképünket azzal kapcsolatban, hogy mi jó és rossz.
Mi jó vagy rossz tehát?
Semmi.
Ilyen nem létezik. Sem jó, sem rossz. A valódi "Isten" amit mindenki keres, az nem a végtelen magasságokban rejtőzik, hanem magában foglalja az egész spektrumot. A 0-tól a végtelenig. Nincs értelme jó és rossz dolgokról beszélni. Minden dolog azért létezik, mert létezni akar. Ez a valódi "Isten" akarata. Ezért nem bűn és gonosz dolog valami miatt haragot érezni. Azért is nem mert így igazából sem bűn, sem gonosz, sem harag nem létezik. Csak az ember elméjében. Az embernek van egy egója, és egy tudatossága. Az életben pedig nem az a cél, hogy az egót elnyomjuk, kiírtsuk. Az egó azért van, mert kell, hogy legyen egy életben tartó "súly". A tudatosság pedig azért van, hogy lássunk vele, és tudjuk hol vannak a határok, amiket mi magunk állítottunk fel. Az egó nem a tudatosság ellensége, hanem társa annak. A lényeg az, hogy lássunk el fölötte.

A lényege ennek az egésznek csak annyi, hogy a mélység és magasság valójában illúzió, és egyik sem létezik. Mindkettő ugyanaz az Egy dolog. Nehéz ezt megérteni. Nem is kell. De érezni lehet. Érezni azt, hogy nem kell keresgélni ahhoz, hogy megtaláljuk az Egy-et, mert az ott is létezik, ahol éppen állunk.