Szerelem

Nem értem... nem tudom érezni. Hiába látom a szépet és a kifogástalant, nem érzem azt, amit kellene. Nem tudom érezni az újat, sem a régit. Kérdés az, hogy létezik-e szerelem egyáltalán? Létezik bizony, erről már meg vagyok győzve, hiszen átéltem. De most nem élem át. Létezik-e szerelem első látásra? Félek, hogy nem. Aki úgy érzi igen, azzal általában csak saját akarata játszik, felruházza a másik embert olyanokkal, amikkel amúgy nem rendelkezik. Majd a végén erre rájön, és ez fogja bántani. Ezt Popper Péter bácsitól hallottam. És úgy tűnik igaza van. De azt pedig mégis csak érezni kellene, hogy ki az, akivel van rá lehetőség, hogy érezzünk szerelmet... nem? Minden esetre nálam a szerelem felépült az által, hogy felépítettük ketten. Szükség volt rá egy kis időre, persze nem sokra. Fél év semmire, aztán 1 hét mindenre volt szükség, és megszületett. Más kérdés, hogy nem tudtuk a módját, hogyan kell a végtelenségig ápolni, de létezett. Éreztem. Bíztam benne. Nem csalódtam. Ha nem is létezhet végtelenül, változatlanul, akkor is létezik változékonyan, esetleg végesen. És nem igaz az, hogy ami elmúlik, az sosem volt... mert volt. De most hol van? Sehol nem látom. A régit már nem tudom erőltetni, az új pedig meg sem jelenik. Vagy igen? Azt mondják, hogy "önmagamban keressem a kristályt". De ezt sem értem teljesen. Valahol pedig mégis értem. És az pedig nem olyan egyszerű dolog. Szeretni akarok erőltetés és bűntudat nélkül. Azt akarom, hogy szeressenek erőltetés és bűntudat nélkül. Azért, ami Én vagyok. Nem azért, amit adni tudok. Létezhet ez? Valahol biztos. Egyenlőre ködöt látok. Valami dereng mögötte, de nem tudom kivenni. Lehet hogy csak sűrűbb köd. Lehet, hogy valami szívvel érezhető. Nem tudom. Valahol van. Valahol bennem, és valahol benned.
A legigazibb szerelem érzése talán egyféleképpen írható le: Két Lélek egy Angyallá való újraforrása.

Előre

Az Élet újra mozogni kezdett az életemben. Furcsán hangzik így a mondat, de valahogy így lehet leírni. Az energia tovább áramlik, minden zsilip nyitva áll. Amiről azt hinném, hogy elvesztettem, tévedek. Az is bennem áramlik tovább. Az illúziók feloszlanak, még a tér és az idő is bizonytalanná válik. A világ pedig megnyitja kapuit, és megkér, hogy fáradjak beljebb. Félelmetes néha. Az orrom előtt látom, hogy most léphetnék, de nem tudom mire számítsak. Elméletileg mindegy, először úgy is azt fogom látni, amire számítok. De elméletben nem lehet élni. Előbb vagy utóbb, be kell lépnem, és készen állni... bármire.
Készen állni viszont sosem lehet eléggé... ahhoz valódi Hitre van szükség. Olyan Hitre, amely alakítani képes a világot. Tudunk ebben egymásnak segíteni? Nem tudom, talán igen. De egy biztos... most sokkal több közünk van egymáshoz, mint eddig bármikor. Egy hegy csúcsa felé, így össze felé tartunk folyamatosan. A csúcsig még sok lépést kell tenni, de már látjuk egymást. Mosollyal nézzünk egymásra, mert az erőt adhat további lépéseket tenni. És bármi történjék is, a lábunk alá és előre nézzünk csak, mert hátul csak a mélység látható. A biztonság ott van, ahol a talpunk éri a Földet. Itt... és Most.

Az Elengedés 2 - A pénz

Van még egy fontos dolog. Az embereknek a saját energiájuk áramlását gátló dolgok elengedésén kívül fel kell hagyniuk a pénz vak hajszolásával! Mert, amíg minden eseményből pénzt szeretnénk kipréselni, addig minden egyéb energiánk kárba vész. A pénz hajszolása lebénítja a kreativitást, a fantáziát, a teremtést az emberekben. Jelenleg csak az lehet pl. híres zenész, akinek már alapból van pénze az ehhez tartozó feltételeket finanszírozni. Akinek pénz helyett kreativitása van, arról nem hall senki, mert a "pénzmentesség" korlátai miatt nem tud komolyat létrehozni. Ugyanígy egy grafikus, egy feltaláló, egy festő, stb. El kell engednünk a pénzt, ahhoz hogy legyen. Annak önmagában nincs értéke. Egy átható zeneszám, egy megindító kép, film vagy festmény, egy modernebb szerkezet többet ér bármelyik fém-papír darabtól. Nem a pénznek kellene értéket mérni, hanem a befektetett energiának. Így nem az lenne gazdag, aki nem csinál semmit, csak felügyeli, hogy mások hogyan dolgoznak, hanem az, aki az utcát tisztán tartja, aki a gépet összeszereli, aki időtlen időket tölt olyan új értékek megalkotásával, amelyeket mindenki élvezhet.

Mikor lesz ez megvalósítva? Már nincs sok idő rá! Most még van választás!
Ha nem így választ az emberiség, az is egy út... a "reset gomb" felé. Ha már nem képes így választani, akkor legyen a nehezebb út, ami az utolsó pillanat előtt felébreszt majd mindenkit... és világos tudatban pusztul el a pénztől savanyodott világ... helyet adva az új lényeknek.

2012 - Az elengedés

2012 közeledik folyamatosan. Nem tudjuk mi lesz akkor pontosan. De azt tudjuk, hogy mi van most. És bármi is lesz akkor, most kell megtenni a szükséges lépéseket. Egyéb esetben nem biztos, hogy lesz elég erőnk hozzá majd. Tehát a lényeg az, hogy még a nagy dátum előtt el kell engednünk magunktól olyan dolgokat, amik jelenleg lefelé húznak. Ez azért nehéz, mert nem csak elengedni kell tudni, hanem elfogadni azt, hogy az a dolog egyáltalán létezik. Fel kell fednünk magunk előtt, amit elzárunk magunktól, és ha visszatartó erő, akkor önként elengedni. Ha elfogadtuk a súlyok létezését, az közelebb vitt a sikerhez. Az elengedés maga a második fordulópont. Csak akkor sikerülhet, ha eléggé tágra nyílt elmével tekintünk a jelenre és a jövőre. És készen állunk... bármire. Nem egyszerű... de igyekeznünk kell.