Végső cél?

Ezerszer feltették már azt a kérdést, hogy mi az emberi élet célja. Hogy miért élünk, hová tartunk. Annyira sokszor kérdezték meg, hogy ezeket hallva már érdektelennek érezzük a témát. Legtöbbeket már nem is érdekel, másokat érdekelne, de válasz nincs rá, és ez ellen alig tesz valaki valamit. Aki pedig bármilyen valláshoz kötődik, vagy csak simán nem érdekli az egész, az hagyja el az oldalt most, vagy legyen független ezektől 5 percig!

A rongyosra ismételt kérdés érdektelenségének az az oka, hogy az egyszerűen értelmetlen.
Csak az az ember teszi fel, aki nem érti a világ működését. A válasz, és egyben a világ maga is nagyon egyszerű. Az életnek nincsen olyan célja, ami nem itt és nem most van. Az élet nem igyekszik egy önmagán túli állapotra. Az élet egyszerűen élni akar. Tapasztalni akar. Minden pillanatban. Most és Itt. Nem a túlvilágon. A "túlvilág" maga az élni törekvés forrása. Az élet pedig az "élni tapasztalás" története. Nincs a világon semmi olyan, amiért itt dolgozunk. Az élet, az élés az, amit a világ akar. Mindig, és minden módon. Ennek pedig nem lehet vége. Nem tud vége lenni. Nem akarja a saját végét. Élni akar. Megismerni Önmagát Önmagán keresztül... az Életen keresztül.

Az utca

Ha kimegyünk az utcára egy városban, azt általában azért tesszük, mert valahová el akarunk jutni, azt pedig az utcákon keresztül tudjuk megtenni. Eltervezzük magunkban, majd a terv szerint véghez visszük. Közben pedig csak igyekszünk minél hamarabb odaérni, minél kevesebb ideig utazni. Emiatt az emberek nagy része az utcán csak egy előre beprogramozott útvonalat tesz meg, nem látva az a programozáson kívül eső esetleges dolgokat. Csak azt látják út közben, amiről előre tudják, hogy látniuk kell. Ez pedig egy kellemetlen hellyé teszi az utcát. Mindenki csak áthalad rajta, de nem is látja, hogy pontosan min is. Emberek százezrei áramlanak mindenfelé, de senki sem leli örömét a sietségben. Azért, mert mindenki a következő pillanatokban él, közben elhaladva minden mellett, ami jelen van. Emiatt nem látnak jeleket, embertársakat, ötleteket és kreativitást.
Csak próbáljátok meg. Jobban, mint eddig. Induljatok el úticél nélkül, és nézzétek hol haladtok el, mert még a hangos, koszos utcák körül is ott van a szépség, a lehetőség, az újdonság, a kreativitás, az inspiráció.

Mi Atyánk

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
(Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség
mindörökké.) Ámen.

Szól a keresztény ima az Úrhoz. Nézzük meg, mit is szól pontosabban:
"Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,"
Isten messze, a miénknél jobb helyen van
"jöjjön el a te országod"
Isten országa most nincs a Földön
"legyen meg a te akaratod"
Isten mást akar, mint az ember
"amint a mennyben, úgy a földön is."
A Föld nem tartozik a mennyhez
"és bocsásd meg vétkeinket"
Bűnt követtünk el
"az ellenünk vétkezőknek"
Megbántottak minket
"és ne vígy minket kísértésbe"
Kerüljük a feladatot
"de szabadíts meg a gonosztól!"
A gonosz most bennünk van
"Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké."
Isten egy uralkodó, aki elvárja, hogy ez így is legyen.
"Ámen."
Ez így jó






















Most pedig hozzuk egy kicsit közelebb a valósághoz:

Mi MAGunk, aki vagyunk,
hívjanak bárhogyan is;
itt vagyok; pont itt, pont most;
úgy van, ahogyan szabadon akarom,
amint a másikban, úgy bennem is
tudatosan következetes vagyok,
tudom, hogy milyen tettel mit teszek, vagy tesznek mások,
így átlátok az ártó szándékon;
tudom hol a határ; mert én választom,
tudom mikor lépem át, és tudom, mi van mögötte.
Mert Vagyok, aki Vagyok. A tudatos létezés.
Ez így van.