Ha kimegyünk az utcára egy városban, azt általában azért tesszük, mert valahová el akarunk jutni, azt pedig az utcákon keresztül tudjuk megtenni. Eltervezzük magunkban, majd a terv szerint véghez visszük. Közben pedig csak igyekszünk minél hamarabb odaérni, minél kevesebb ideig utazni. Emiatt az emberek nagy része az utcán csak egy előre beprogramozott útvonalat tesz meg, nem látva az a programozáson kívül eső esetleges dolgokat. Csak azt látják út közben, amiről előre tudják, hogy látniuk kell. Ez pedig egy kellemetlen hellyé teszi az utcát. Mindenki csak áthalad rajta, de nem is látja, hogy pontosan min is. Emberek százezrei áramlanak mindenfelé, de senki sem leli örömét a sietségben. Azért, mert mindenki a következő pillanatokban él, közben elhaladva minden mellett, ami jelen van. Emiatt nem látnak jeleket, embertársakat, ötleteket és kreativitást.
Csak próbáljátok meg. Jobban, mint eddig. Induljatok el úticél nélkül, és nézzétek hol haladtok el, mert még a hangos, koszos utcák körül is ott van a szépség, a lehetőség, az újdonság, a kreativitás, az inspiráció.
2010. november 11., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 Megjegyzés:
Megjegyzés küldése