Fa

Egy állat, ahogyan korábban lejjebb is írtam, nagy arányban az ösztöneire hagyatkozik, és úgy él teljes életet. Az "ösztönt" ráfogják az evolúció során a genetikában rögzült tapasztalatokból származó tudásra, amit az állatok, és néha az ember is tud alkalmazni. De ehhez idegrendszeri központra, tehát elmére, és aktív szervezetre van szükség.

A mai napon tettem egy nagy sétát a budai hegyek erdőiben. Végignézve a fákon, eszembe jutott egy-két érdekesség. Belegondoltam, hogy egy nagyobb fának a fő ágait óriási súlyok nyomják. Sok száz kilogramm fa, levél és termés, méghozzá egészen nagy erőkarral (széles lobkorona). Ráadásul azt is erőfeszítés nélkül kibírja, ha rámászik az ember, vagy ráakasztanak valami jó nehezet. Ennek ellenére a főágak sem tűnnek annyira vastagnak, mint ezek alapján gondolnánk. A fa belső rostos szerkezetében van a dolog lényege. Mintha egy megtervezett struktúra lenne.
Ezen kívül pedig egy fa is egy konkrét szervezés alapján nő és fejlődik, csakúgy, mint a mozgó élőlények. A fa is mintha érezné, hogy mikor milyen évszak van, mikor kell virágot nyitni vagy esetleg zárni őket, stb. Ez pedig bármiféle elme és idegrendszer nélkül létezik minden fában. De mégis...ez az ösztönre hasonlít.





Tehát azt akarom mondani, hogy ha nem mered elhinni azokat, amiket hallasz a világról, mert már mindent mondanak, és semminek nincs értelme, akkor csak nézz rá egy fára, és gondolkodj el rajta, hogy mitől lett olyan, amilyen. Hogy mi alapján nőtt úgy, ahogyan. Azután gondolkodj el azon, hogy te mitől vagy az, aki, és hogy miből lettél. Így rájöhetsz a kérdésed válaszára: "Ki vagyok Én?"

Caecus Vortex

Az emberiség egyik legnagyobb akadálya önmaga. Egy vakon örvénylő körben vagyunk. Ez alatt azt értem, hogy mindenki folyamatosan a jövőjével és megélhetésével foglalkozik. Mindenkinek vannak vágyai, de nem azokkal foglalkoznak, hanem azzal, hogy holnap tudjanak enni valamit. Ha egyvalaki megpróbálja ezt a kört megtörni, azzal nagy valószínűséggel nem megy sokra, mert a többiek visszahúzzák, mint egy örvény. Vannak olyanok is, mint a szerzetesek, akik csak az élettel foglalkoznak, de megélni önmaguktól nemigazán tudnak. Egyik oldal sem igazán vezet előrébb. Valahogy meg kellene találni azt az életvitelt, amiben megdolgozunk azért, amit szeretnénk. Nem csak azért, amire szükségünk van. De valahogy úgy érzem, hogy ez nem megoldható a pénz működése mellett. Gondoljunk is bele, hogy azt, amit a Természet lassan kifejleszt, megteremt, azt mi elvesszük tőle, és pénzért árusítjuk egymásnak. Eléggé látszik, hogy ez nem egy korrekt dolog. De a természet ennek ellenére is képes teremteni és célba érni. Miért nem tudunk mi is példát venni róla, ha mi is az Ő részei vagyunk? Szabad kezet adott nekünk, és mi ezt használva hajtjuk egymást a végtelen körben a halálig, miközben maga az Élet csak arra vár, hogy észrevegyük, de az örvény sodrásában ez nem megy. Nehéz a mi feladatunk. Nem kimászni kell az örvényből, hanem tudatosan úszni benne. Ekkor az örvénylés megáll, és előre megy majd a folyó. De ehhez egyetlen ember nem elég. Abba kellene hagyni a természet és egymás irtását, azután meg kellene tanulni megérteni egymást, szeretni egymást, és egyetérteni olyan dolgokban, amikben amúgy most is csak a makacsságunk az akadály. De elindít ez bárkiben is bármit? Ha esetleg elolvastad az jó, de attól nem változik semmi. Tegyük meg az Eggyé válást önmagunkban és egymás között is. Ehhez nem kell túl sokat tenni. Igazából csak fel kellene ismerni már önmagunktól is igazán, hogy eddig is egyek voltunk. Azt, hogy Nem Vagyunk Különállók. És ezt mindenkinek fel kell fognia most már nagyon gyorsan. Ellenkező esetben az örvény leszív a mélybe. Onnan is fel lehet majd úszni, de higgyétek el, hogy nem azt az utat akarjátok. A választás mindenki kezében ott van. A nem választás is választás. Tehát fogjunk össze és Éljünk úgy, ahogyan szeretjük az Életet. Úgy ne, ahogyan nem akarunk. Hiszen ez volna a legfőbb Cél, nem igaz? Szeretni Élni.