Pénz 2

Egy leheletnyit jobban beleláttam a pénz világába. Csúnya dolgokat láttam. Nem a pénz volt a hibás, hanem az azzal foglalkozó emberek hozzáállása. A történelem során a befolyásos emberek elérték hogy a "hétköznapi" emberek alapszükséglete legyen a pénz. Annyira, hogy minden szükségletüket a pénzre vezetik vissza. Bármi, amit szeretnének, ahhoz pénzre van szükségük. Ezzel lehet őket irányítani. Ezzel lehet odaterelni őket, ahova szeretnénk, csalinak használva a pénzt. Ezek a hétköznapi emberek elfelejtették mik az értékek, és azt hiszik, hogy a pénz mutatja meg egy dolog értékét. Holott mégis tudják ők is, hogy az már nem úgy van, de ennek ellenére mégis eszerint élnek. Van a pénzről és az emberekről egy elfogadott valóság, mindenkibe ezt építik fel. Valójában ez a valóság nem egyezik meg az igazsággal. Az emberek már nem is akarják elfogadni az igazságot, jó nekik a beprogramozott elképzelés, jó nekik az illúzió valósága. Pedig az igazság sokkal barátságosabb lenne, mint ez az illúzió, de azon nincsen ablak, nem lehet látni belőle a valóságot. Vagy mégis? Igen lehet látni. Aki valamilyen módon megismerkedett a természetes világ dolgaival, abban felmerül a gyanú, hogy ő nem a természetes világban él. Nem a valódi világ van körülötte. Onnantól kezdve az illúzió falai áttetszővé válnak, de még nem szűnnek meg. Okosan találták ki ezt a nagy emberek. Egyenlőre az emberek nem állnak még készen feladni ezt az illúziót, de gyorsan eljön majd az ideje, amikor elég ember fog átlátni rajta, akkor kiderül majd, hogy az nincs is ott. Akkor szűnik meg. Nem kell sokat várnunk már.
A pénz eredetileg értékmérő eszköz volt. Ma már irányító eszköz. De a látható tendencia már mutatja, hogy ez szét fog esni. Azért, mert nem valóság. A pénz újra értékmérő lesz, de reális módon. Maga a pénz nem gonosz dolog. Aki feltalálta, azt jó szándék vezérelte: az egyszerűbb közösségi élet elérése, és az hogy az emberek közelebb kerülhessenek egymáshoz. Aztán okos, de önző emberek rögtön meglátták benne saját hasznukat, azóta csak ők élvezik. Már nem sokáig. Ők is félnek. A bankok, szövetkezetek, és minden intézmény, ami a pénzből még több pénzt akar csinálni, összeroppan, és közelebb kerülünk az eredendően egyensúlyban lévő világhoz.
Ne harapjatok hát a csalira! Az nem vezet előre.

Mélység

Van a világunkban egy dolog, amit nehéz megérteni. A mélységet. Azt, ha valami alacsonyabban frekvencián rezeg. Azt hisszük valami annál jobb, minél magasabb a frekvenciája. Azt hisszük hogy "Isten" valami végtelenül magas frekvencia, valami végtelenül jó rezgés. Azt hisszük, hogy az alsóbb energiákon valami rossz és gonosz uralkodik. Azt hisszük, ami alacsony rezgésű, az rossz. Azt hisszük, hogy a düh és harag gonosz dolog. Azt hisszük, hogy másnak segíteni jó dolog. Sorolhatnám ezt oldalakon keresztül.... Ezt az elképzelést még régen ültették belénk, azóta ez alapján döntünk. Ideje megváltoztatni a világképünket azzal kapcsolatban, hogy mi jó és rossz.
Mi jó vagy rossz tehát?
Semmi.
Ilyen nem létezik. Sem jó, sem rossz. A valódi "Isten" amit mindenki keres, az nem a végtelen magasságokban rejtőzik, hanem magában foglalja az egész spektrumot. A 0-tól a végtelenig. Nincs értelme jó és rossz dolgokról beszélni. Minden dolog azért létezik, mert létezni akar. Ez a valódi "Isten" akarata. Ezért nem bűn és gonosz dolog valami miatt haragot érezni. Azért is nem mert így igazából sem bűn, sem gonosz, sem harag nem létezik. Csak az ember elméjében. Az embernek van egy egója, és egy tudatossága. Az életben pedig nem az a cél, hogy az egót elnyomjuk, kiírtsuk. Az egó azért van, mert kell, hogy legyen egy életben tartó "súly". A tudatosság pedig azért van, hogy lássunk vele, és tudjuk hol vannak a határok, amiket mi magunk állítottunk fel. Az egó nem a tudatosság ellensége, hanem társa annak. A lényeg az, hogy lássunk el fölötte.

A lényege ennek az egésznek csak annyi, hogy a mélység és magasság valójában illúzió, és egyik sem létezik. Mindkettő ugyanaz az Egy dolog. Nehéz ezt megérteni. Nem is kell. De érezni lehet. Érezni azt, hogy nem kell keresgélni ahhoz, hogy megtaláljuk az Egy-et, mert az ott is létezik, ahol éppen állunk.

Szerelem

Nem értem... nem tudom érezni. Hiába látom a szépet és a kifogástalant, nem érzem azt, amit kellene. Nem tudom érezni az újat, sem a régit. Kérdés az, hogy létezik-e szerelem egyáltalán? Létezik bizony, erről már meg vagyok győzve, hiszen átéltem. De most nem élem át. Létezik-e szerelem első látásra? Félek, hogy nem. Aki úgy érzi igen, azzal általában csak saját akarata játszik, felruházza a másik embert olyanokkal, amikkel amúgy nem rendelkezik. Majd a végén erre rájön, és ez fogja bántani. Ezt Popper Péter bácsitól hallottam. És úgy tűnik igaza van. De azt pedig mégis csak érezni kellene, hogy ki az, akivel van rá lehetőség, hogy érezzünk szerelmet... nem? Minden esetre nálam a szerelem felépült az által, hogy felépítettük ketten. Szükség volt rá egy kis időre, persze nem sokra. Fél év semmire, aztán 1 hét mindenre volt szükség, és megszületett. Más kérdés, hogy nem tudtuk a módját, hogyan kell a végtelenségig ápolni, de létezett. Éreztem. Bíztam benne. Nem csalódtam. Ha nem is létezhet végtelenül, változatlanul, akkor is létezik változékonyan, esetleg végesen. És nem igaz az, hogy ami elmúlik, az sosem volt... mert volt. De most hol van? Sehol nem látom. A régit már nem tudom erőltetni, az új pedig meg sem jelenik. Vagy igen? Azt mondják, hogy "önmagamban keressem a kristályt". De ezt sem értem teljesen. Valahol pedig mégis értem. És az pedig nem olyan egyszerű dolog. Szeretni akarok erőltetés és bűntudat nélkül. Azt akarom, hogy szeressenek erőltetés és bűntudat nélkül. Azért, ami Én vagyok. Nem azért, amit adni tudok. Létezhet ez? Valahol biztos. Egyenlőre ködöt látok. Valami dereng mögötte, de nem tudom kivenni. Lehet hogy csak sűrűbb köd. Lehet, hogy valami szívvel érezhető. Nem tudom. Valahol van. Valahol bennem, és valahol benned.
A legigazibb szerelem érzése talán egyféleképpen írható le: Két Lélek egy Angyallá való újraforrása.

Előre

Az Élet újra mozogni kezdett az életemben. Furcsán hangzik így a mondat, de valahogy így lehet leírni. Az energia tovább áramlik, minden zsilip nyitva áll. Amiről azt hinném, hogy elvesztettem, tévedek. Az is bennem áramlik tovább. Az illúziók feloszlanak, még a tér és az idő is bizonytalanná válik. A világ pedig megnyitja kapuit, és megkér, hogy fáradjak beljebb. Félelmetes néha. Az orrom előtt látom, hogy most léphetnék, de nem tudom mire számítsak. Elméletileg mindegy, először úgy is azt fogom látni, amire számítok. De elméletben nem lehet élni. Előbb vagy utóbb, be kell lépnem, és készen állni... bármire.
Készen állni viszont sosem lehet eléggé... ahhoz valódi Hitre van szükség. Olyan Hitre, amely alakítani képes a világot. Tudunk ebben egymásnak segíteni? Nem tudom, talán igen. De egy biztos... most sokkal több közünk van egymáshoz, mint eddig bármikor. Egy hegy csúcsa felé, így össze felé tartunk folyamatosan. A csúcsig még sok lépést kell tenni, de már látjuk egymást. Mosollyal nézzünk egymásra, mert az erőt adhat további lépéseket tenni. És bármi történjék is, a lábunk alá és előre nézzünk csak, mert hátul csak a mélység látható. A biztonság ott van, ahol a talpunk éri a Földet. Itt... és Most.

Az Elengedés 2 - A pénz

Van még egy fontos dolog. Az embereknek a saját energiájuk áramlását gátló dolgok elengedésén kívül fel kell hagyniuk a pénz vak hajszolásával! Mert, amíg minden eseményből pénzt szeretnénk kipréselni, addig minden egyéb energiánk kárba vész. A pénz hajszolása lebénítja a kreativitást, a fantáziát, a teremtést az emberekben. Jelenleg csak az lehet pl. híres zenész, akinek már alapból van pénze az ehhez tartozó feltételeket finanszírozni. Akinek pénz helyett kreativitása van, arról nem hall senki, mert a "pénzmentesség" korlátai miatt nem tud komolyat létrehozni. Ugyanígy egy grafikus, egy feltaláló, egy festő, stb. El kell engednünk a pénzt, ahhoz hogy legyen. Annak önmagában nincs értéke. Egy átható zeneszám, egy megindító kép, film vagy festmény, egy modernebb szerkezet többet ér bármelyik fém-papír darabtól. Nem a pénznek kellene értéket mérni, hanem a befektetett energiának. Így nem az lenne gazdag, aki nem csinál semmit, csak felügyeli, hogy mások hogyan dolgoznak, hanem az, aki az utcát tisztán tartja, aki a gépet összeszereli, aki időtlen időket tölt olyan új értékek megalkotásával, amelyeket mindenki élvezhet.

Mikor lesz ez megvalósítva? Már nincs sok idő rá! Most még van választás!
Ha nem így választ az emberiség, az is egy út... a "reset gomb" felé. Ha már nem képes így választani, akkor legyen a nehezebb út, ami az utolsó pillanat előtt felébreszt majd mindenkit... és világos tudatban pusztul el a pénztől savanyodott világ... helyet adva az új lényeknek.

2012 - Az elengedés

2012 közeledik folyamatosan. Nem tudjuk mi lesz akkor pontosan. De azt tudjuk, hogy mi van most. És bármi is lesz akkor, most kell megtenni a szükséges lépéseket. Egyéb esetben nem biztos, hogy lesz elég erőnk hozzá majd. Tehát a lényeg az, hogy még a nagy dátum előtt el kell engednünk magunktól olyan dolgokat, amik jelenleg lefelé húznak. Ez azért nehéz, mert nem csak elengedni kell tudni, hanem elfogadni azt, hogy az a dolog egyáltalán létezik. Fel kell fednünk magunk előtt, amit elzárunk magunktól, és ha visszatartó erő, akkor önként elengedni. Ha elfogadtuk a súlyok létezését, az közelebb vitt a sikerhez. Az elengedés maga a második fordulópont. Csak akkor sikerülhet, ha eléggé tágra nyílt elmével tekintünk a jelenre és a jövőre. És készen állunk... bármire. Nem egyszerű... de igyekeznünk kell.