Előre

Az Élet újra mozogni kezdett az életemben. Furcsán hangzik így a mondat, de valahogy így lehet leírni. Az energia tovább áramlik, minden zsilip nyitva áll. Amiről azt hinném, hogy elvesztettem, tévedek. Az is bennem áramlik tovább. Az illúziók feloszlanak, még a tér és az idő is bizonytalanná válik. A világ pedig megnyitja kapuit, és megkér, hogy fáradjak beljebb. Félelmetes néha. Az orrom előtt látom, hogy most léphetnék, de nem tudom mire számítsak. Elméletileg mindegy, először úgy is azt fogom látni, amire számítok. De elméletben nem lehet élni. Előbb vagy utóbb, be kell lépnem, és készen állni... bármire.
Készen állni viszont sosem lehet eléggé... ahhoz valódi Hitre van szükség. Olyan Hitre, amely alakítani képes a világot. Tudunk ebben egymásnak segíteni? Nem tudom, talán igen. De egy biztos... most sokkal több közünk van egymáshoz, mint eddig bármikor. Egy hegy csúcsa felé, így össze felé tartunk folyamatosan. A csúcsig még sok lépést kell tenni, de már látjuk egymást. Mosollyal nézzünk egymásra, mert az erőt adhat további lépéseket tenni. És bármi történjék is, a lábunk alá és előre nézzünk csak, mert hátul csak a mélység látható. A biztonság ott van, ahol a talpunk éri a Földet. Itt... és Most.