Pénz 2

Egy leheletnyit jobban beleláttam a pénz világába. Csúnya dolgokat láttam. Nem a pénz volt a hibás, hanem az azzal foglalkozó emberek hozzáállása. A történelem során a befolyásos emberek elérték hogy a "hétköznapi" emberek alapszükséglete legyen a pénz. Annyira, hogy minden szükségletüket a pénzre vezetik vissza. Bármi, amit szeretnének, ahhoz pénzre van szükségük. Ezzel lehet őket irányítani. Ezzel lehet odaterelni őket, ahova szeretnénk, csalinak használva a pénzt. Ezek a hétköznapi emberek elfelejtették mik az értékek, és azt hiszik, hogy a pénz mutatja meg egy dolog értékét. Holott mégis tudják ők is, hogy az már nem úgy van, de ennek ellenére mégis eszerint élnek. Van a pénzről és az emberekről egy elfogadott valóság, mindenkibe ezt építik fel. Valójában ez a valóság nem egyezik meg az igazsággal. Az emberek már nem is akarják elfogadni az igazságot, jó nekik a beprogramozott elképzelés, jó nekik az illúzió valósága. Pedig az igazság sokkal barátságosabb lenne, mint ez az illúzió, de azon nincsen ablak, nem lehet látni belőle a valóságot. Vagy mégis? Igen lehet látni. Aki valamilyen módon megismerkedett a természetes világ dolgaival, abban felmerül a gyanú, hogy ő nem a természetes világban él. Nem a valódi világ van körülötte. Onnantól kezdve az illúzió falai áttetszővé válnak, de még nem szűnnek meg. Okosan találták ki ezt a nagy emberek. Egyenlőre az emberek nem állnak még készen feladni ezt az illúziót, de gyorsan eljön majd az ideje, amikor elég ember fog átlátni rajta, akkor kiderül majd, hogy az nincs is ott. Akkor szűnik meg. Nem kell sokat várnunk már.
A pénz eredetileg értékmérő eszköz volt. Ma már irányító eszköz. De a látható tendencia már mutatja, hogy ez szét fog esni. Azért, mert nem valóság. A pénz újra értékmérő lesz, de reális módon. Maga a pénz nem gonosz dolog. Aki feltalálta, azt jó szándék vezérelte: az egyszerűbb közösségi élet elérése, és az hogy az emberek közelebb kerülhessenek egymáshoz. Aztán okos, de önző emberek rögtön meglátták benne saját hasznukat, azóta csak ők élvezik. Már nem sokáig. Ők is félnek. A bankok, szövetkezetek, és minden intézmény, ami a pénzből még több pénzt akar csinálni, összeroppan, és közelebb kerülünk az eredendően egyensúlyban lévő világhoz.
Ne harapjatok hát a csalira! Az nem vezet előre.

Mélység

Van a világunkban egy dolog, amit nehéz megérteni. A mélységet. Azt, ha valami alacsonyabban frekvencián rezeg. Azt hisszük valami annál jobb, minél magasabb a frekvenciája. Azt hisszük hogy "Isten" valami végtelenül magas frekvencia, valami végtelenül jó rezgés. Azt hisszük, hogy az alsóbb energiákon valami rossz és gonosz uralkodik. Azt hisszük, ami alacsony rezgésű, az rossz. Azt hisszük, hogy a düh és harag gonosz dolog. Azt hisszük, hogy másnak segíteni jó dolog. Sorolhatnám ezt oldalakon keresztül.... Ezt az elképzelést még régen ültették belénk, azóta ez alapján döntünk. Ideje megváltoztatni a világképünket azzal kapcsolatban, hogy mi jó és rossz.
Mi jó vagy rossz tehát?
Semmi.
Ilyen nem létezik. Sem jó, sem rossz. A valódi "Isten" amit mindenki keres, az nem a végtelen magasságokban rejtőzik, hanem magában foglalja az egész spektrumot. A 0-tól a végtelenig. Nincs értelme jó és rossz dolgokról beszélni. Minden dolog azért létezik, mert létezni akar. Ez a valódi "Isten" akarata. Ezért nem bűn és gonosz dolog valami miatt haragot érezni. Azért is nem mert így igazából sem bűn, sem gonosz, sem harag nem létezik. Csak az ember elméjében. Az embernek van egy egója, és egy tudatossága. Az életben pedig nem az a cél, hogy az egót elnyomjuk, kiírtsuk. Az egó azért van, mert kell, hogy legyen egy életben tartó "súly". A tudatosság pedig azért van, hogy lássunk vele, és tudjuk hol vannak a határok, amiket mi magunk állítottunk fel. Az egó nem a tudatosság ellensége, hanem társa annak. A lényeg az, hogy lássunk el fölötte.

A lényege ennek az egésznek csak annyi, hogy a mélység és magasság valójában illúzió, és egyik sem létezik. Mindkettő ugyanaz az Egy dolog. Nehéz ezt megérteni. Nem is kell. De érezni lehet. Érezni azt, hogy nem kell keresgélni ahhoz, hogy megtaláljuk az Egy-et, mert az ott is létezik, ahol éppen állunk.

Szerelem

Nem értem... nem tudom érezni. Hiába látom a szépet és a kifogástalant, nem érzem azt, amit kellene. Nem tudom érezni az újat, sem a régit. Kérdés az, hogy létezik-e szerelem egyáltalán? Létezik bizony, erről már meg vagyok győzve, hiszen átéltem. De most nem élem át. Létezik-e szerelem első látásra? Félek, hogy nem. Aki úgy érzi igen, azzal általában csak saját akarata játszik, felruházza a másik embert olyanokkal, amikkel amúgy nem rendelkezik. Majd a végén erre rájön, és ez fogja bántani. Ezt Popper Péter bácsitól hallottam. És úgy tűnik igaza van. De azt pedig mégis csak érezni kellene, hogy ki az, akivel van rá lehetőség, hogy érezzünk szerelmet... nem? Minden esetre nálam a szerelem felépült az által, hogy felépítettük ketten. Szükség volt rá egy kis időre, persze nem sokra. Fél év semmire, aztán 1 hét mindenre volt szükség, és megszületett. Más kérdés, hogy nem tudtuk a módját, hogyan kell a végtelenségig ápolni, de létezett. Éreztem. Bíztam benne. Nem csalódtam. Ha nem is létezhet végtelenül, változatlanul, akkor is létezik változékonyan, esetleg végesen. És nem igaz az, hogy ami elmúlik, az sosem volt... mert volt. De most hol van? Sehol nem látom. A régit már nem tudom erőltetni, az új pedig meg sem jelenik. Vagy igen? Azt mondják, hogy "önmagamban keressem a kristályt". De ezt sem értem teljesen. Valahol pedig mégis értem. És az pedig nem olyan egyszerű dolog. Szeretni akarok erőltetés és bűntudat nélkül. Azt akarom, hogy szeressenek erőltetés és bűntudat nélkül. Azért, ami Én vagyok. Nem azért, amit adni tudok. Létezhet ez? Valahol biztos. Egyenlőre ködöt látok. Valami dereng mögötte, de nem tudom kivenni. Lehet hogy csak sűrűbb köd. Lehet, hogy valami szívvel érezhető. Nem tudom. Valahol van. Valahol bennem, és valahol benned.
A legigazibb szerelem érzése talán egyféleképpen írható le: Két Lélek egy Angyallá való újraforrása.

Előre

Az Élet újra mozogni kezdett az életemben. Furcsán hangzik így a mondat, de valahogy így lehet leírni. Az energia tovább áramlik, minden zsilip nyitva áll. Amiről azt hinném, hogy elvesztettem, tévedek. Az is bennem áramlik tovább. Az illúziók feloszlanak, még a tér és az idő is bizonytalanná válik. A világ pedig megnyitja kapuit, és megkér, hogy fáradjak beljebb. Félelmetes néha. Az orrom előtt látom, hogy most léphetnék, de nem tudom mire számítsak. Elméletileg mindegy, először úgy is azt fogom látni, amire számítok. De elméletben nem lehet élni. Előbb vagy utóbb, be kell lépnem, és készen állni... bármire.
Készen állni viszont sosem lehet eléggé... ahhoz valódi Hitre van szükség. Olyan Hitre, amely alakítani képes a világot. Tudunk ebben egymásnak segíteni? Nem tudom, talán igen. De egy biztos... most sokkal több közünk van egymáshoz, mint eddig bármikor. Egy hegy csúcsa felé, így össze felé tartunk folyamatosan. A csúcsig még sok lépést kell tenni, de már látjuk egymást. Mosollyal nézzünk egymásra, mert az erőt adhat további lépéseket tenni. És bármi történjék is, a lábunk alá és előre nézzünk csak, mert hátul csak a mélység látható. A biztonság ott van, ahol a talpunk éri a Földet. Itt... és Most.

Az Elengedés 2 - A pénz

Van még egy fontos dolog. Az embereknek a saját energiájuk áramlását gátló dolgok elengedésén kívül fel kell hagyniuk a pénz vak hajszolásával! Mert, amíg minden eseményből pénzt szeretnénk kipréselni, addig minden egyéb energiánk kárba vész. A pénz hajszolása lebénítja a kreativitást, a fantáziát, a teremtést az emberekben. Jelenleg csak az lehet pl. híres zenész, akinek már alapból van pénze az ehhez tartozó feltételeket finanszírozni. Akinek pénz helyett kreativitása van, arról nem hall senki, mert a "pénzmentesség" korlátai miatt nem tud komolyat létrehozni. Ugyanígy egy grafikus, egy feltaláló, egy festő, stb. El kell engednünk a pénzt, ahhoz hogy legyen. Annak önmagában nincs értéke. Egy átható zeneszám, egy megindító kép, film vagy festmény, egy modernebb szerkezet többet ér bármelyik fém-papír darabtól. Nem a pénznek kellene értéket mérni, hanem a befektetett energiának. Így nem az lenne gazdag, aki nem csinál semmit, csak felügyeli, hogy mások hogyan dolgoznak, hanem az, aki az utcát tisztán tartja, aki a gépet összeszereli, aki időtlen időket tölt olyan új értékek megalkotásával, amelyeket mindenki élvezhet.

Mikor lesz ez megvalósítva? Már nincs sok idő rá! Most még van választás!
Ha nem így választ az emberiség, az is egy út... a "reset gomb" felé. Ha már nem képes így választani, akkor legyen a nehezebb út, ami az utolsó pillanat előtt felébreszt majd mindenkit... és világos tudatban pusztul el a pénztől savanyodott világ... helyet adva az új lényeknek.

2012 - Az elengedés

2012 közeledik folyamatosan. Nem tudjuk mi lesz akkor pontosan. De azt tudjuk, hogy mi van most. És bármi is lesz akkor, most kell megtenni a szükséges lépéseket. Egyéb esetben nem biztos, hogy lesz elég erőnk hozzá majd. Tehát a lényeg az, hogy még a nagy dátum előtt el kell engednünk magunktól olyan dolgokat, amik jelenleg lefelé húznak. Ez azért nehéz, mert nem csak elengedni kell tudni, hanem elfogadni azt, hogy az a dolog egyáltalán létezik. Fel kell fednünk magunk előtt, amit elzárunk magunktól, és ha visszatartó erő, akkor önként elengedni. Ha elfogadtuk a súlyok létezését, az közelebb vitt a sikerhez. Az elengedés maga a második fordulópont. Csak akkor sikerülhet, ha eléggé tágra nyílt elmével tekintünk a jelenre és a jövőre. És készen állunk... bármire. Nem egyszerű... de igyekeznünk kell.

Mások, mint mi...

Ebben a kaliforniai tóban, melynek neve Mono Lake, világméretű felfedezésre derült fény. Olyan baktériumokat találtak, amelyek gyökeresen más DNS alapján épültek fel, mint a jelenleg a bolygót benépesítő élőlények. A tudósok azt hitték, ez lehetetlen. Sok mindenre hiszik még azt, pedig mégis létezik. Jó volna látni, hogy ők majd mennyivel lesznek mások, mint mi. Akkor lenne szemmel látható az Univerzum sokszínűsége. Az első hivatalosabb írás erről itt található:

http://index.hu/tudomany/2010/12/02/uj_tipusu_letformat_talalt_a_nasa/

Ellenfél

Egyik nap gondolkodtam dolgokon, a világon, és eszembe jutott ez a szó, hogy "Ellenfél", és azonnal beugrott egy üzenet. Az ellenfél nem ellenséget jelent eredetileg, hanem "felszabadító másik felet". Antianyagot jelent az anyag számára, az ember számára egy másik embert, találkozásuk pedig színtiszta energiát szabadít fel. Az ellenfelünket tehát nem elpusztítani kell, hanem hagyni hogy fénnyé váljon velünk együtt, megmutatva ezzel más "feleknek", hogy ők is fényből vannak.
Aki rosszat akar neked, az hazudik. Neked és önmagának is. Ilyen nincs. Minden lény cselekedete az Univerzumban a fejlődés és haladás szolgálatában áll. Ha valaki rosszat tesz veled, azt azért teszi, hogy neki jobb legyen, hogy előrébb jusson. Az Energiák szintjén viszont ez kicsit máshogyan működik.
Aki rosszat tesz veled, az a te energiádat vonja magához és emészti fel.
Akinek te adsz energiát, az hozzáadódik az övéhez, és a tiéd is megerősödik. Így hoztok létre új energiát.
Tehát az akarat ellenére elvett energia kárba vész. Az akarat által adott energia sokszorozza önmagát.
Adjatok hát mindenkinek! Csak így jöhet létre az egységesség. Ne sajnáljátok azt, amitek van odaadni, mert az tulajdonképpen értéktelen. Ezt szó szerint értem. Tulajdonképpen értéktelen. Miért van így ez az egész? Mert nem vagyunk különállók!

Végső cél?

Ezerszer feltették már azt a kérdést, hogy mi az emberi élet célja. Hogy miért élünk, hová tartunk. Annyira sokszor kérdezték meg, hogy ezeket hallva már érdektelennek érezzük a témát. Legtöbbeket már nem is érdekel, másokat érdekelne, de válasz nincs rá, és ez ellen alig tesz valaki valamit. Aki pedig bármilyen valláshoz kötődik, vagy csak simán nem érdekli az egész, az hagyja el az oldalt most, vagy legyen független ezektől 5 percig!

A rongyosra ismételt kérdés érdektelenségének az az oka, hogy az egyszerűen értelmetlen.
Csak az az ember teszi fel, aki nem érti a világ működését. A válasz, és egyben a világ maga is nagyon egyszerű. Az életnek nincsen olyan célja, ami nem itt és nem most van. Az élet nem igyekszik egy önmagán túli állapotra. Az élet egyszerűen élni akar. Tapasztalni akar. Minden pillanatban. Most és Itt. Nem a túlvilágon. A "túlvilág" maga az élni törekvés forrása. Az élet pedig az "élni tapasztalás" története. Nincs a világon semmi olyan, amiért itt dolgozunk. Az élet, az élés az, amit a világ akar. Mindig, és minden módon. Ennek pedig nem lehet vége. Nem tud vége lenni. Nem akarja a saját végét. Élni akar. Megismerni Önmagát Önmagán keresztül... az Életen keresztül.

Az utca

Ha kimegyünk az utcára egy városban, azt általában azért tesszük, mert valahová el akarunk jutni, azt pedig az utcákon keresztül tudjuk megtenni. Eltervezzük magunkban, majd a terv szerint véghez visszük. Közben pedig csak igyekszünk minél hamarabb odaérni, minél kevesebb ideig utazni. Emiatt az emberek nagy része az utcán csak egy előre beprogramozott útvonalat tesz meg, nem látva az a programozáson kívül eső esetleges dolgokat. Csak azt látják út közben, amiről előre tudják, hogy látniuk kell. Ez pedig egy kellemetlen hellyé teszi az utcát. Mindenki csak áthalad rajta, de nem is látja, hogy pontosan min is. Emberek százezrei áramlanak mindenfelé, de senki sem leli örömét a sietségben. Azért, mert mindenki a következő pillanatokban él, közben elhaladva minden mellett, ami jelen van. Emiatt nem látnak jeleket, embertársakat, ötleteket és kreativitást.
Csak próbáljátok meg. Jobban, mint eddig. Induljatok el úticél nélkül, és nézzétek hol haladtok el, mert még a hangos, koszos utcák körül is ott van a szépség, a lehetőség, az újdonság, a kreativitás, az inspiráció.

Mi Atyánk

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
(Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség
mindörökké.) Ámen.

Szól a keresztény ima az Úrhoz. Nézzük meg, mit is szól pontosabban:
"Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,"
Isten messze, a miénknél jobb helyen van
"jöjjön el a te országod"
Isten országa most nincs a Földön
"legyen meg a te akaratod"
Isten mást akar, mint az ember
"amint a mennyben, úgy a földön is."
A Föld nem tartozik a mennyhez
"és bocsásd meg vétkeinket"
Bűnt követtünk el
"az ellenünk vétkezőknek"
Megbántottak minket
"és ne vígy minket kísértésbe"
Kerüljük a feladatot
"de szabadíts meg a gonosztól!"
A gonosz most bennünk van
"Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké."
Isten egy uralkodó, aki elvárja, hogy ez így is legyen.
"Ámen."
Ez így jó






















Most pedig hozzuk egy kicsit közelebb a valósághoz:

Mi MAGunk, aki vagyunk,
hívjanak bárhogyan is;
itt vagyok; pont itt, pont most;
úgy van, ahogyan szabadon akarom,
amint a másikban, úgy bennem is
tudatosan következetes vagyok,
tudom, hogy milyen tettel mit teszek, vagy tesznek mások,
így átlátok az ártó szándékon;
tudom hol a határ; mert én választom,
tudom mikor lépem át, és tudom, mi van mögötte.
Mert Vagyok, aki Vagyok. A tudatos létezés.
Ez így van.

Az anyag

"Az anyag tudatunktól független, örökké létező objektív valóság." Így írták le az anyag fogalmát a filozófusok. Ez így még érthető is, de érdemesebb kicsit közelebbről megvizsgálni. A filozófusok mondatai több információt tartalmaznak annál, mint amennyit leírnak. Mert abban is van információ, amit nem írnak bele. Jelen esetben azt mondják: "tudatunktól független". Független ugyan, de nem különálló. Menjünk csak mélyebbre: az anyag, amit látunk, molekulákból, atomokból épül fel. Az atomok atommagból, és elektronhéjból. Az atommag protonból, neutronból, kvarkokból. Az elektron pedig legújabb felfedezések szerint egy magból, és fotonburokból áll. Végső soron minden elemi részecske nem más, mint energia. Rezgés és hullámzás. Emiatt lehetséges a relativitás elmélet azon része, amely sebességnövekedés esetén tömegnövekedésről is beszél. Ha energiát adunk egy testnek, megnő a tömege. Ezért. Mert a tömeg - az anyag - is energia. És a lényeg: energiák szintjén, ahol már csak rezgés létezik, nincsenek határok. Nincs tér és idő ("örökké létező"). Nincs, ami elválassza az egyik rezgést a másiktól. Ezen a szinten minden létező összeolvad. Bármilyen formában legyen is az. Tehát az anyag "tudatunktól független", de nem különálló.
Ha pedig még egy kicsit gondolkodunk, akkor mindebből az derül ki, hogy az anyag nem valóság. Legalábbis az eddig ismert formában. A felületek sosem érnek egymáshoz, mert energia tartja őket egymástól "távol"...és köti is össze egyszerre. Így felületek sem léteznek. Illúzió az egész. Az anyagról eddig csak illúzióink voltak eddig, most pedig kezdjük megismerni a természet egy másik oldalát. A tudatos oldalát.

Fizika - Az Univerzum és a Tér-Idő

Az Univerzum tágul

Az ősrobbanás 13.700.000.000 évvel ezelőtt, azaz 13,7 Milliárd éve történt, legalábbis így mérték ki. A fizikusok első feltevése szerint, az Univerzum az ősrobbanás ereje által tágul, de a testek gravitációja miatt ez a tágulás meg fog állni, majd összeszűkül és újra egy pontba sűrűsödik, és ezzel lesz vége. A technika fejlődése viszont lehetővé tette a pontosabb méréseket, és meglepő dolgot tapasztaltak: Az Univerzum tágulása nem lassul... hanem gyorsul. Egyre nagyobb léptékben távolodnak egymástól az objektumok. Ez felrúgott minden eddigi feltevést az Univerzum végéről. Azt az erőt, ami ezt a gyorsuló tágulást okozza, Sötét Energiának hívják, mert nem tudnak róla semmit, nem látják, csak tapasztalják.
Ezek után egy újabb feltevés szerint az Univerzum annyira ki fog tágulni, hogy nem hatnak majd egymásra az objektumok, és kíhűl minden.

De mi van akkor, ha a gyorsulás miatt, Einstein relativitás-elméletéből következően a növekvő sebesség tömegnövekedést fog okozni az objektumokban, ezzel megnövelve a gravitációjukat, ami lefékezi a gyorsulást? Ez viszont azzal jár, hogy a gyorsulás enyhülésével nem nő tovább a tömeg és a gravitáció, de megmarad megnövekedett állapotában. Kérdés, hogy megnő-e gyorsabban a gravitáció, mint amilyen gyorsan nőnek a távolságok. Ha igen, akkor a gyorsulás megáll, és beállhat egy egyensúly a sötét energia és a gravitáció erői között. Vagy a gravitáció egy időre átveszi az uralmat, de akkor az objektumok "távolodó irányú" sebessége csökken, így elvesztik az abból származó gravitációjukat, és a sötét energia újra erőre kaphat.

És mi van akkor, ha a sötét energia, mint a gravitáció ellenerője, szintén változik a sebességnövekedéssel?

Persze ottvan még egy lehetőség: Lehet, hogy a sebességnövekedés a gravitációkat erősíteni fogja, de az anyag szerkezetei nem bírnak el akármekkora tömegvonzást. Ha túlságosan megnő az amúgy is nagy tömegű testek gravitációja, azok szuper- és hipernovákat jelenthetnek. Így az Univerzum bámulatos fényjátékban fog befejeződni. Vagy inkább újrakezdődni?

Egyszerűbb és logikusabb gondolkodás útján két kérdés:

Mi van akkor, ha az Unvierzum tágulása és szűkülése nem egymást kizáró, hanem egymást felváltó folyamatok? Mert a világon minden, ami létezik az lüktet, hullámzik, rezeg. És hogyan lehetne valami másmilyen, mint az alkotórészei?
Ha ez így van, akkor az Univerzum nem 13,7 Milliárd éves, esetleg akkor volt az utolsó legszűkebb állapot. Ezen kívül a világra nem jellemző a kezdet és a vég, csak az átmenet és a változás. Hogyan lehetne akkor az egésznek kezdete és vége? Ez nem reális.

Mi van akkor, ha a Sötét Energia nem más, mint az egész Univerzum egységes forgásából származó centrifugális gyorsulás? Mert a világon minden alkotó elem, bolygó, csillag és galaxis forog. Bár ez esetben kellene lennie egy középpontnak is valahol, de ilyenről nem tudunk... de ez esetben nem biztos, hogy elég 3D-ben gondolkodnunk...

Tér-idő:

Ahogyan az űrhajósok egyre messzebbre kerülnek a Földtől, egyre lassabban telik az idő a földi tempóhoz képest.
Ennek egy oka lehet: Ahogyan Einstein is megmondta, a tér rugalmas, hajlítható. És mondta azt is, hogy a tér nem választható el az idő fogalmától. Ezért is hívta az egészet tér-időnek. Tehát ha a tér rugalmas és hajlítható, akkor az idő is az. Ha pedig az időben elhajlást tapasztalunk, akkor ott a tér sem lineáris. Hogyan is lenne az, amikor a tér minden pontján hat valamilyen gravitációs erő (gumiasztal-kísérlet)
Ezek szerint ahol nagyobb a gravitáció, ott gyorsabban telik az idő?

Kérem a fizikusok, csillagászok, tanárok, gondolkodók segítségét!

Gondolkodás

Egy régebbi szavazás eredménye szerint, az ide látogatott emberek többsége szerint "A boldogság megteremtője a pozitív gondolkodás".
Valószínűleg azért lett ez az eredmény, mert nem voltak tisztában a "Tudatos gondolkodás" jelentésével, ezért most vizsgáljuk meg a különbségeket:
A pozitív gondolkodás egy olyan program az elmében, ami megkeresi minden eseményben a szépet és a jót. Más szóval a kellemetlen és fájdalmas dolgokra is ráhúz egy maszkot, így nem szenved tőlük, de tudat alatt igen. A jövőt tekintve pedig bizakodó, a jó eredményt üldözi. Csalódáskor pedig szintén maszkot húz a dolgokra, mert nem akarja látni a rosszat.
A tudatos gondolkodás viszont nem program. Nem húz maszkot a fájdalomra reakciószerűen, hanem tudja, hogy mi okozta a kellemetlenséget. Tudja, hogy az csak átmenet, mmert minden állapot az. A jövőt tekintve pedig nem a jó eredményt üldözi, hanem tudja, hogy "vagy így lesz, vagy nem", de megtesz érte annyit, amennyire fontos neki a dolog. És bárhogyan is lesz, az nem baj. Elfogadja a nem-et is, mint lehetséges kimenetelt, és rugalmasan, szabadon halad tovább.

Tehát a boldogságban nincs szó optimizmusról vagy pesszimizmusról. Tudatosságról van szó, mert az egészben átlátja a dolgokat, így látva azt is, hogy a Boldogság minden pillanatban létezik egy magasabb szinten, ahol már nincs jó és rossz, csak a változás.

Meditáció

Manapság ez egy eléggé elterjedt fogalom. De igazából alig van valaki, aki tudja mi is ez. Hivatalosan úgy értelmezik, hogy valaminek a végig gondolása minden szemszögből. Ez abszolút téves. A meditáció az az állapot, amikor nem csinálsz semmit. Nem mozogsz, nem figyelsz, és nem gondolkozol. Az az állapot, amikor csak létezel. Itt és Most. Sokan tudják is ezt. Leülnek valamilyen pózba, ahogyan azt keleten tanítják: egyenes hát, tenyerek felfelé, félig vagy teljesen csukott szemek, stb. Igyekeznek a lélegzetükre figyelni, hogy ne kalandozzanak el. De ez a figyelés is erőteljesen használja az elmét... és akadályozza a meditációt. Azért, mert a meditáció nem más, mint az elme teljes lecsendesítése. Ilyen állapotot talán sokan átéltetek már. Ájuláskor. Eszméletvesztéskor. Ilyenkor nem érzékelsz fájdalmat, képet, időt és teret, hangot enyhébb ájulás esetén igen, de nincs továbbá félelem sem. Viszont elme nélkül is érzékelsz valamit. Végtelen csendet, nyugalmat, melegséget, ami mélyen áthat... szinte te magad vagy a nyugalom. De aztán kezd elmúlni, jönnek a hangok, majd a kép, aztán tér és az idő, és magadhoz térsz. De a nyugalom-lét érzésére emlékszel. Nem tudod mennyi idő telt el, de az érzés megmarad. Tele vagy energiával (kivéve ha betegség vagy ütés okozta az ájulást) Ez az érzés az igazi meditáció. Az elmét tudatosan ennyire leállítani meglehetősen nehéz. De ha már tapasztaltad a nyugalom érzését, annak felidézésekor elméd könnyebben elcsendesül.

Csiga

‎"[...] Itt ebben a tájban él egy festő, aki olyan ügyesen festi

A tájat, hogy annak a tájnak aztán olyanná kell lenni,

Amilyen a festmény,[...] " - Kispál és a Borz: Csiga

http://www.youtube.com/watch?v=8SUtE_HF-88

Kispálék Csiga című száma egy elég elvont és furcsa zene, de nem hülyeség. Az itt idézett rész egy nagyon fontos állítás a valóságról. Ezt állítja a quantumfizika (kvantumfizika) is:

A megfigyelő hatással van a megfigyelés tárgyára.

Ez pedig azért van így, mert nem vagyunk különállók semmitől. Csak önállók. Ezért gyakorlatilag önmagunkat figyeljük meg. És ez az életünk egyik tudatalatti... vagy inkább tudat feletti célja.
Ezt nem árt észben tartani, mert a vonzás törvényének egyik oldala ebben rejlik.

Reinkarnáció

Ez a téma ma már szintén rojtosra lett beszélve, mindig megmagyarázták hogy miért nincs, vagy miért van, de egyik sem tűnt igazán kielégítő válasznak. Én belegondoltam a dologba, hogy miért is ne lehetne, vagy miért kellene lennie. De közben rájöttem, hogy a válasz nem arrafelé keresendő, hogy halál után visszatérünk-e még, hanem inkább hogy mi volt születésünk előtt... és egy körfolyamathoz jutottam:
A földben vannak ásványi anyagok szétszórva kaotikusan. A növények ezt rendszerbe építve összegyűjtik és táplálékként mi és az állatok elfogyasztjuk. Beépítjük a saját szervezetünkbe, és a kismama a kisbaba szervezetét építi velük. Tehát ha az alapsejt megtermékenyült, a föld ad neki építőanyagot. Szépen lassan kifejlődik a kisbaba. De aztán történik valami. a kisbabának tudata lesz. Azt ő majd "Én"-nek fogja hívni. A kisbabából gyerek, tini, felnőtt, majd öreg lesz. Aztán megint történik valami. Az öreg test elveszti tudatát. A testet visszaadják a földnek, de ha nem, akkor is valahogyan újra alapanyagokra bomlik. Eddig talán érthető a folyamat. Van pár kérdés:

Ez miért ne történhetne meg újra?
Ez miért történt meg, és miért most?
Miért ez a test az "Enyém", és nem a tied?
Miért én vagyok "Én" és nem te?
Mi döntötte el, hogy ez így legyen?
És miért ne dönthetne erről újra?
Milyen alanyról beszélünk most, és hol van ez?
És ki az az "Én" akit emlegetünk?

Ezekre neked kellene válaszolni, de ez itt nehezen kivitelezhető. Válaszolj magadnak. Én leírom az én válaszomat.
A kérdések Egy valamiről beszélnek. A létezésről, a jelenről, az Én-ről, Választásról. Ez a négy szó idézi az Univerzumunk természetének átfogó Tudatosságát. Ez a négy szó még a születés előtt, és a halál után is ott rezeg, mert:

Valahol lejjebb már írva van: Ha becsukod a szemed, a füled, az orrod, a szád, tehát nem jön semmi információ, nem létezik a tér és az idő, akkor mi tűnik fel? A nulladik dimenzió. Az, hogy létezel. A létezést nem lehet megszakítani. A létezés nem egy folyamat, nem egy pont, nem egy állapot, hanem az "Én", az "Én Vagyok".
A létezés pedig mikor értelmezhető? Csak Most. A jelen pillanatban. Nincs múlt és jövő, sem tér. Ez mind már csak az agyban kialakult rendszerhez szükséges virtuális adat.
És hogy célja legyen a dolognak, Én Most arról VÁLASZTOK (döntök), hogy miként AKAROK LÉTEZNI.

Tehát születés előtt és halál után: "Én vagyok az Univerzum. Én vagyok a magfúzió a csillagokban, a fény rezgése a légkörben, a bolygó lávája, a falevél klorofillja, a szív dobbanása, a mosoly, a szeretet, a szenvedés, a fájdalom, a feladat, a véletlen, a szándék, a törvény, a bűn és a megbocsájtás, a boldogság, az itt és a most."

Születés és halál között: "Én vagyok az Univerzum. Én vagyok a Tudatosság, aki itt és most megtapasztalja mindazt, amit az előbb felsoroltam.

Átfogóan: Én vagyok az Univerzum, aki megtapasztalja saját maga végtelenségét saját magán keresztül Itt és Most. Én vagyok az egységes Isten, aki megismeri Önmagát a másik Önmaga Szeretetén keresztül Itt és Most.

Gyümölcs

Tegyük fel - vagy így volt, vagy nem -, hogy sok millió évvel ezelőtt egy meteor érkezett a fiatal Földre és szerves anyagot hozott magával. Valami csoda folytán kialakultak a DNS molekulák, majd az első élő sejtek. Némelyik a fényt használta a fejlődéshez, mások a hátramaradt szerves anyagokat, és voltak, amik más élő sejteket. Kialakultak a sejtcsoportok, és hosszú folyamatok múltán megjelentek a növények és a mozgó élőlények. A növények erős szerves anyag csomagokat szórtak el a szaporodás érdekében. Ezeket mi magoknak hívjuk. Az élőlényeknek pedig táplálékra volt szükségük, ami által fenntartották sejtjeiket. De ahhoz nem volt elég a növények klorofillos rostszerkezete. Ásványi anyagokra volt szükségük, vízre, vitaminokra, cukorra, zsírra, stb.

És hogy értelme legyen ennek az egész szövegnek, tessék figyelni a következőkre!
A növények vastag húsú gyümölcsöket kezdtek előállítani, amik tartalmazták az élőlények igényeinek megfelelő anyagokat. Hiába voltak a magok amúgy is kőkemény zárt burokban. Arra még gyümölcshúst is építettek a növények. Azzal a tudatos céllal, hogy az élőlények azt fogyaszthassák táplálékként. De mi kellett még ahhoz, hogy ez így is legyen? Az élőlénynek örömét kellett lelnie a gyümölcs fogyasztásában.
Így az Életben megszületett az Öröm és a Szeretet első, egyértelmű formája.
Ezzel egy időben a húsevők is fejlődtek, és egyre ügyesebben, ösztönösebben vadásztak. Így megszületett az Élet felbecsülhetetlen értéke. Ezzel együtt egy természetes körforgás is kikerekedett, ami előre hajtott mindent. A cél az volt, és ez ma is, hogy Szeressünk élni, hogy Örömöt leljünk az életben, és Értékeljük azt.

Egyensúly

Üzenetet akarok küldeni a Föld embereinek... Egyensúly nélkül az Élet csak Halál. Meg kell találnod az egyensúlyt a lelked szava, és az elméd gondolata között, mert ha bármelyik is túlsúlyba kerül, megszűnik az Ember maga. Csak úgy tartozz valláshoz, vagy csoporthoz, amíg Te Önmagad maradsz. És csak addig kutasd a tudományt, amíg Te Önmagad maradsz. Ha már nem Te vagy, akkor nem vagy. És ha túl sokan nincsenek, az vezet a világvégéhez. Legyetek hát, mert szükség lesz rátok egészen hamar!

Beszélgetés Istennel - 2

Egyre roszabb látni, hogy merre tartunk. És közben azt érzem, hogy nem tehetek semmit.

- Ez félelem. Félelem attól, hogy az emberek magukra haragítják a világot. De hogyan is tehetnék... hiszen a világot nem lehet megsérteni.

De most mégis úgytűnik, mintha pusztításra készülne a természet.

- Amint mondtam, a világ nincs megbántva. A természet csupán igyekszik jelezni azt, amit te is akarsz jelezni az embereknek. A természet igyekszik az emberek szemét felnyitni. Hidd el, hogy ez pontosan elég hatásos lesz.

Azt meghiszem, hogy hatásos lehet. De nem lehet elkerülni a pusztításokat?

- Dehogynem lehet. A természet maga sem a pusztítást igyekszik véghez vinni. De tudnod kell, hogy az emberi elme nagyon makacs tud lenni. Ha nem veszi észre a kisebb jeleket, nagyobbra van szükség. De parancsolni nem lehet neki. Ez így természetes. De hidd el nekem, hogy azok, akik látják az Egységet, azokat elkerüli majd az a "pusztítás" - ahogy te nevezed -, ami az örök alvókat fogja felébreszteni. Ez ellen neked nem kell tenned semmi. Azt mondod, hogy rossz látni a természet ébresztő erejét? Gondold át újra. Minden a helyes úton halad, hiszen nincsen helytelen út.

Ez valóban egy másik megvilágításba helyezi a dolgokat. De szeretnék segíteni legalább azokon, akiket szeretek.

- Akiket valóban szeretsz, azokon már segítettél is. A szeretet a legerősebb erő, amit tehetsz értük, vagy bármiért. Hagyd őket a saját utukon haladni, hagyd őket, hadd hallják meg Önmagukat is. Te csak szeresd a családodat és barátaidat, és biztonságban lesztek.

De akkor nem baj, ha ezt is leírom most?

- Baj? Baj csak az, amiből azt csinálsz. De nyugodt lehetsz. Erre Én kértelek meg. És örülök, hogy megmutatod másoknak. Még ha csak egyetlen embernek is, azzal már elérte célját.

Köszönöm.

2012 - Szabad Választás Most

Szabad Akarat és Szabad Választás. Erről szól minden. Legalábbis erről kellene szólnia. De nézzetek körül! Hány ember akar és választ szabadon? Egyrészt mindenki, másrészt túl kevesen. Egyrészt mindenki tudat alatt akar és választ. De túl kevesen választanak tudatosan Önmaguktól. A tudatosan választókat követik a tudat alatt választók. Így az utóbbiak már nem szabadok. Így felépül egy hierarchia-illúzió, ami a valóságot is illúzióvá teszi.

Azok az emberek, akik más emberektől várják a boldogságot, azok halottak.
Azok az emberek, akik más embereben keresik az élet értelmét, azok halottak.
Azok az emberek, akik más embereket megvezetve élnek, azok halottak.
Azok az emberek, akik más embereket irányítanak, azok halottak.
Azok az emberek, akiket más emberek irányítanak, azok halottak.
Azok az emberek, akik más emberek szavában hisznek csak, azok halottak.
Azok az emberek, akik más embereket elítélnek, azok halottak.
Azok az emberek, akiknek az Önképüket más emberek határozzák meg, azok halottak.
De azok az Emberek, akik más emberekkel érzik az Egységet, más szóval tudnak Szeretni, azok az Emberek Élnek. Azok az emberek választanak és akarnak szabadon.
És azt az embert, aki Szeret, azt más ember nem tudja megvezetni, nem tudja elítélni, nem tudja irányítani. Az Ember Szeretete Életre hívja a másik Ember Szeretetét, ezzel életre hívva a másik Embert.
Ha Élni Akarsz, érezned kell az Egységet, Szeretned kell és nem lesz többé halál.
Válassz hát Szabadon!

Élni Mindennel Egyként
- Vagy -
Halottnak lenni Mindentől Elvágva.

Persze rossz választás nincs. Bárhogyan is döntesz, az eredmény minden esetben ugyanaz. Mindenképpen rá fogsz jönni az Önmagad Igazságára. A kérdés csak annyi, hogy mikor, és milyen úton. Ez pedig nem mindegy...

Fa

Egy állat, ahogyan korábban lejjebb is írtam, nagy arányban az ösztöneire hagyatkozik, és úgy él teljes életet. Az "ösztönt" ráfogják az evolúció során a genetikában rögzült tapasztalatokból származó tudásra, amit az állatok, és néha az ember is tud alkalmazni. De ehhez idegrendszeri központra, tehát elmére, és aktív szervezetre van szükség.

A mai napon tettem egy nagy sétát a budai hegyek erdőiben. Végignézve a fákon, eszembe jutott egy-két érdekesség. Belegondoltam, hogy egy nagyobb fának a fő ágait óriási súlyok nyomják. Sok száz kilogramm fa, levél és termés, méghozzá egészen nagy erőkarral (széles lobkorona). Ráadásul azt is erőfeszítés nélkül kibírja, ha rámászik az ember, vagy ráakasztanak valami jó nehezet. Ennek ellenére a főágak sem tűnnek annyira vastagnak, mint ezek alapján gondolnánk. A fa belső rostos szerkezetében van a dolog lényege. Mintha egy megtervezett struktúra lenne.
Ezen kívül pedig egy fa is egy konkrét szervezés alapján nő és fejlődik, csakúgy, mint a mozgó élőlények. A fa is mintha érezné, hogy mikor milyen évszak van, mikor kell virágot nyitni vagy esetleg zárni őket, stb. Ez pedig bármiféle elme és idegrendszer nélkül létezik minden fában. De mégis...ez az ösztönre hasonlít.





Tehát azt akarom mondani, hogy ha nem mered elhinni azokat, amiket hallasz a világról, mert már mindent mondanak, és semminek nincs értelme, akkor csak nézz rá egy fára, és gondolkodj el rajta, hogy mitől lett olyan, amilyen. Hogy mi alapján nőtt úgy, ahogyan. Azután gondolkodj el azon, hogy te mitől vagy az, aki, és hogy miből lettél. Így rájöhetsz a kérdésed válaszára: "Ki vagyok Én?"

Caecus Vortex

Az emberiség egyik legnagyobb akadálya önmaga. Egy vakon örvénylő körben vagyunk. Ez alatt azt értem, hogy mindenki folyamatosan a jövőjével és megélhetésével foglalkozik. Mindenkinek vannak vágyai, de nem azokkal foglalkoznak, hanem azzal, hogy holnap tudjanak enni valamit. Ha egyvalaki megpróbálja ezt a kört megtörni, azzal nagy valószínűséggel nem megy sokra, mert a többiek visszahúzzák, mint egy örvény. Vannak olyanok is, mint a szerzetesek, akik csak az élettel foglalkoznak, de megélni önmaguktól nemigazán tudnak. Egyik oldal sem igazán vezet előrébb. Valahogy meg kellene találni azt az életvitelt, amiben megdolgozunk azért, amit szeretnénk. Nem csak azért, amire szükségünk van. De valahogy úgy érzem, hogy ez nem megoldható a pénz működése mellett. Gondoljunk is bele, hogy azt, amit a Természet lassan kifejleszt, megteremt, azt mi elvesszük tőle, és pénzért árusítjuk egymásnak. Eléggé látszik, hogy ez nem egy korrekt dolog. De a természet ennek ellenére is képes teremteni és célba érni. Miért nem tudunk mi is példát venni róla, ha mi is az Ő részei vagyunk? Szabad kezet adott nekünk, és mi ezt használva hajtjuk egymást a végtelen körben a halálig, miközben maga az Élet csak arra vár, hogy észrevegyük, de az örvény sodrásában ez nem megy. Nehéz a mi feladatunk. Nem kimászni kell az örvényből, hanem tudatosan úszni benne. Ekkor az örvénylés megáll, és előre megy majd a folyó. De ehhez egyetlen ember nem elég. Abba kellene hagyni a természet és egymás irtását, azután meg kellene tanulni megérteni egymást, szeretni egymást, és egyetérteni olyan dolgokban, amikben amúgy most is csak a makacsságunk az akadály. De elindít ez bárkiben is bármit? Ha esetleg elolvastad az jó, de attól nem változik semmi. Tegyük meg az Eggyé válást önmagunkban és egymás között is. Ehhez nem kell túl sokat tenni. Igazából csak fel kellene ismerni már önmagunktól is igazán, hogy eddig is egyek voltunk. Azt, hogy Nem Vagyunk Különállók. És ezt mindenkinek fel kell fognia most már nagyon gyorsan. Ellenkező esetben az örvény leszív a mélybe. Onnan is fel lehet majd úszni, de higgyétek el, hogy nem azt az utat akarjátok. A választás mindenki kezében ott van. A nem választás is választás. Tehát fogjunk össze és Éljünk úgy, ahogyan szeretjük az Életet. Úgy ne, ahogyan nem akarunk. Hiszen ez volna a legfőbb Cél, nem igaz? Szeretni Élni.

Filozófia

Van, aki észre sem veszi, hogy ő maga létezik. Aki észreveszi, annak máris van egy kérdése: "Miért?" azután: "Hová tartunk?" és: "Honnan jöttünk?". De egy kérdés semmiképpen sem kerülhető el: "Van Isten"?

Már most is olyan érzésem van, hogy erről értelmetlen írni. Nem ezeket a kérdéseket kellene feltenni. Ezek nem kérdések, hanem túlelemzett agymenések. Az igaz válasz ezekre mindig megvolt és meg lesz a szemünk előtt. Az elsődleges eldöntendő dolog az lenne, hogy miután ráeszméltél létezésedre, azt kérdezed meg magadtól, hogy "Ki vagyok én?" Ha ezen a szálon el tudsz indulni, akkor a feljebb említett 4 kérdés magától értetődő lesz. Ezen a szálon a logika és az érzés együttesen vezet végig, és nem fognak ellentmondani egymásnak. De ez egy végtelen szál, nem fogsz a végére érni. De az úton megtudsz majd mindent, amit valaha nem értettél. Az úton majd látsz olyat, ami amúgy eszedbe sem jutna. Kérdezd hát meg azt, amit tudni akarsz, és indul el megtapasztalni azt. És ha elindultál, látni fogod majd, hogy nem vagy egyedül.

Lesznek, akik keresztezik az utadat. Mondd el nekik, hogy mi van arra, amerről te jössz.

Lesz, aki szembe jön majd. Mondd el neki, hogy mi van mögötted. De semmiképpen ne mondd neki, hogy rossz irányba megy, mert minden irányban meg lehet tenni az utat, így nincs rossz irány.

Egy kis emlékeztető az útra: "Ki Vagyok Én?... Vagyok Én... Vagyok... Én... Én... ÉN"

Isten Célja

Sok idő elteltével újra itt egy bejegyzés. Eszembe jutott valami érdekes. Nem tudom, hogy ugyanazt mondom el ezredszerre vagy nem, de fontos. Nehéz megfogalmazni, mert eléggé összetett. Isten Célja, Útja és a Szeretet egyként van benne. Isten célját sok helyről hallhattuk már. Többé-kevésbé hasonlókat. Jobb esetben azt, hogy Isten legfőbb célja Önmaga megtapasztalása. Az "Én Vagyok" átélése. Isten Céljának Útja a jelenlegi világunk jelene. Amiben Isten darabjai utazgatnak. Az emberek, állatok, és minden más formájában. De Tudatos Szabad Akarata és Választása az embernek van egyedül e bolygón. Az emberben utazik Isten már öntudatos szintje. A lélek maga. Ahogyan pedig a régi mondásban van: A lélek ablaka a szem. A szem viszont nem látja saját magát. Kell neki egy tükör, vagy egy másik szem, ami látja őt. És itt kezdődik a lényege annak, amit mondani akarok. Én belenézek a szemedbe, te az enyémbe. Én látlak Téged, Te látsz Engem. Én megismerlek Téged, Te megismersz Engem. Én megtapasztallak Téged, Te megtapasztalsz Engem. Mindezt úgy, hogy nem vagyunk különállók. Így mi magunk, Isten részecskéi megismerjük egymást, így Isten megtapasztalja Önmaga egy részét. És ami ennél is fontosabb kell, hogy legyen az az, hogy Én a Te Szereteteddel szeretem Önmagamat, és Te az Én Szeretetemmel szereted Önmagadat. Így válik a Szeretet téphetetlen erővé. Ha Te nem vagy, nem vagyok Én sem. Mert az Én és Te ugyanaz. Két önálló dolog, de nem különálló.

Tehát röviden:
Isten Célja Megtapasztalni Önmagát a másik önálló, de nem különálló Önmaga Szeretetén keresztül Itt és Most.

Tegyük meg...

Ha már régebb óta mindenfelé válaszokat keresel, nagyon gyakran találkozol a Szeretet fogalmával. Itt ezen a blogon is. Mindenütt azt látod, hogy a válasz a Szeretet. Azt, hogy Szeretnünk kell egymást a Boldogságért. Szeretnünk kell magunkat is. De képzeld csak el, hogy ezt nem csak tudod, hanem meg is teszed. Kimész az utcára, és az első ember szemébe nézel mosolyogva. Legyen az férfi vagy nő, idős vagy gyerek. Esetleg meg is akarod ölelni, mert azzal igazán kimutathatnád a mindent átható Szeretetedet. Képzeld el, milyen reakciók lennének...

Pozitívan ilyenek, hogy:
- örömteli arccal visszamosolyog
- emellett még jó napot is kíván
Ha megöleled:
- bizalommal ölel vissza, és örömmel tapasztalja, hogy van ilyen

Negatívan viszont:
- savanyú arccal továbbsétál az ember
- udvariasan megkérdezi, hogy "Mi a fenét bámulsz és vigyorogsz?"
Ha megölelnéd:
- arra gondolna, hogy lopni akarsz tőle, így elhárítaná az ölelést
- homoszexuálisnak nézne, és elhárítana

És ha átlagoljuk az reakciókat, végülis talán mindenki egyetért abban, hogy nem az első eset lenne többségben. Az emberek nem bíznak egymásban, és nem szeretik egymást eléggé. Idegennek tartják azokat, akikről nincs információjuk. Az idegeneket pedig valamilyen szinten kerülik. Ez volna az egyik probléma, amit meg kellene oldani. Ahhoz pedig tenni kellene. Ezt, vagy ilyesmit. Szeretetet kellene tenni másokkal. "Idegenekkel" is.

Születés = Halál = Születés

Két embrió beszélget:
- Te! Figyelj már! Mi lesz, ha már nem férünk itt el? Egyre szűkebb ez a hely.
- Hát, ha minden igaz, akkor megszületünk.
- És azon mit kell érteni?
- Nem tudom pontosan, de állítólag elhagyjuk ezt a helyet, és egy végtelenszer tágabb világba kerülünk. Ahol már több dimenzió is van, így változtathatjuk a helyünket akármikor.
- Ugyan már! Te elhiszed ezt? Nem láttad még ezt a világot. Honnan tudod, hogy ez így van?
- Miért te nem hiszel a Mamában?
- Hát nem nagyon. Nem láttam még. Szerintem csak kitalált dolog ez is. Szerintem születés után semmi sincs.
- Ahogy gondolod. Én azért hiszek benne. Olyan érzésem van, hogy ez a Mama, akárhogyan is néz ki, van valahol, és vigyáz ránk.

Ezután pedig a születés pillanata: Az szülésznő mosolyogva kiemeli az első babát, és boldogan adja a mellette álló felügyelő nővérnek. Ezután jön a másik baba... de túl lassan és nehezen... A szülésznő kiemeli végül, de nem mosolyog. Kimondja, amit kell: "Halva született."

Ez egy elég morbid befejezés, de jól szemlélteti a születés és a halál kapcsolatát, a halál és a hit kapcsolatát. Magyarán szólva, ahogyan Jézus is mondta: "Mindenkinek az saját hite szerint."

Beszélgetés Istennel - 1

Most csak egy kis történetet mesélek el, amit én éltem meg, miután olvasgattam a Beszélgetések Istennel című könyvet (Neale Donald Walsch). Egy reggel, csörgött a telefonom ébresztője. Szundit nyomtam. De utána úgyéreztem, hogy véletlenül megnyomtam más gombokat is, és erről a telefonról tudni kell, hogy a szundi kikapcsol, ha a telefon érzi, hogy már használom (nyomogatom a gombokat), tehát nem alszok. Emiatt nem mertem lecsukni a szemem, csak figyeltem, hogy fog-e még csörögni, vagy már elnyomogattam. Egyszer csak beugrott egy gondolat, amit nem én fogalmaztam meg. Én csak "meghallgattam": "Miért döntöttél úgy, hogy Én úgy döntöttem, hogy nem szólok?". Értitek a mondat összetettségét? Én, azzal hogy "féltem" attól, hogy el fogok aludni, "eldöntöttem", hogy nem fog csörögni a telefon. Isten pedig megkérdezte, hogy miért döntöttem így. Ezzel utalva arra, hogy ez csak félelem. Ezután egy kicsit megnyugodtam, és elkezdtem visszaaludni. De 10 perc múlva csörgött a Szundi.

Ez egy jelentéktelen súlyú történet. De a tanítása nem. Ha valamiben kétségetek támad, azzal eldöntöttétek a végkimenetelt egyféle negatív módon, és aszerint érzitek magatokat, és fölösleges energiákat pazaroltok rá emiatt. De van mit tenni. Engedni kell, hogy a Háló magához hangoljon. Rá kell hangolódni a Hálóra, az Istenre, a Mindenre, a Jelenre. És ekkor pontos és határozott információ érkezik, ami felszámolja kétségünket, és félelmünket. Ezt a ráhangolódást viszont mindenképpen könnyebb elalvás körüli pillanatban elérni, mivel ilyenkor az elménk korlátozottan működik, de még éber. Teljes éberségben kicsit nehezebb, mert akkor nekünk kell lekorlátozni a gondolatainkat.
Egyszerűen fogalmazva ezt úgy szokták mondani, hogy "Ha valamiben nem vagy biztos, hogy igaz-e, figyeld meg, hogy érzel iránta." De a félelmet is egy fajta érzésként éljük meg, ezért tudnunk kell, hogy mi az az Érzés, ami valóban megérzés. Ehhez pedig össze kell hangolódni Mindennel. A Minden pedig Itt Van Most.

Hálózat - 3

Akinek van kutyája, és törődik is vele, az már tapasztalhatta a következőt:
Amikor úgy játszunk kedvencünkkel, hogy hagyjuk hogy harapdálja az ujjunkat, akkor arra a felismerésre juthatunk, hogy nem fájnak a harapások. Mintha tudná a kutya, hogy mikor elég. Direkt vigyáz.

A másik eset, amikor tenyérből etetünk egy madarat. Emberi logikánk talán azt diktálja, hogy többször is megcsíphet véletlenül, ahogyan csipegeti a morzsát. De aki már ezt is próbálta, az azt tapasztalta, hogy a madár pontosan érzi, hogy mikor fogja vissza a csőrét. És egyszer sem csíp meg.

Mindkét esetben olyasmiről van szó, mintha az állat érezné azt, amit mi érzünk. A kutya érzi hogy mikor mennyire fáj a harapás. A madár pedig egyszerűen csak vigyáz a tenyerünkre.
Na most akkor jön a kérdés:
Mit gondoltok, miként képesek erre?
A válasz: - [most te jössz] -

A felsőbb Én üzenete: Az emberi ítélkezésekről

Olyan világban éltek, aminek az összetettségének egyetlen százalékát sem tudjátok elképzelni, és azt mondjátok, hogy minden a véletlenen alapul?

Testetek és szervezetetek intelligenciája végtelenül felülmúlja elmétek képzelőerejét, és azt mondjátok, hogy az ész irányít?

Az állatok olyan dolgokat tesznek meg naponta, amikről ti hallani is féltek, és az evolúció csúcsának mondjátok magatokat?

Az élet kialakulásának feltételei végtelen módon megadathatnak, és ti a saját életkörülményeiteken kívül mást nem ismerve döntötök más világok létezéséről?

Szimbólum

Ezzel a bejegyzéssel csak tisztába szeretném tenni az elképzeléseket a szimbólumokról. Az olyanokról, mint a hatágú csillag, az ötágú csillag (pentagramma), a kereszt, stb.






Az elsőre azt mondják, hogy zsidó jelkép, mert ők használják. A másodikra azt, hogy a sátán jelképe, mert ezt mondták róla. A keresztről úgy hisszük, hogy Jézust és a megváltást jelképezi. A Yin-Yang-ról meg sokan semmit sem tudnak, ezért azt nem is ítélik meg semminek. Vannak magyarázatok ezekre a szimbólumokra. Az első lehet a férfi és a nő egyesülése (felfelé mutató háromszög a pénisz, a lefelé mutató pedig a méh). A pentagramma formáját a Vénusz bolygó mozgásából írták le. A kereszt eredeti jelentése latinul (crux): kín. Mivel erre feszítették ki az embereket. A Yin-Yang pedig egyszerűen mindent jelképez, de legfőképpen az felboríthatatlan egyensúlyt. De teljesen mindegy. A lényeg a következő: Mindegyik szimbólum csak egy rajz addig, amíg te nem adsz neki jelentést. Hangsúlyozom: Te. Tehát minden jelkép azt jelképezi, amit te szeretnél, hogy jelképezzen. Nélküled mind csak egy-egy kép. Ez fontos. Viselhetsz akár horogkeresztet is, ha úgy viseled, mint ősi indiai jelkép. Te döntöd el. Nincs joga másnak elítélnie téged azért, mert valamilyen szimbólumot hordasz magadon.

Megjegyzésként viszont annyit, hogy ezek a szimbólumok a saját hitünkben való megerősítésre szolgáltak mindig. De nélkülözhetőek. Hiába van rajtad kereszt, ha csak ékszernek használod. Akkor nem szimbólum. De nem kell ahhoz keresztet viselned, hogy tudd, hogy keresztény vagy, például.

Égő csipkebokor

Mindenki által valamelyest ismert bibliai történet, amikor Mózes egy furcsán égő csipkebokrot talál. A bokor ég, de nem ég el. Virágzik, gyümölcsözik. Majd egy hangot hall: "Mózes..." Ekkor Mózes megijed, és csodálkozva megkérdezi, hogy "Ki vagy?" Ekkor az égő csipkebokor azt mondja: "Vagyok, aki vagyok." Mózes nem érti.
Pedig nagyon fontos dolgot rejt magában ez a mondat. Isten először ezt mondja: Vagyok, aki vagyok. Nem azt, hogy az Isten vagyok. Miért?
Mert a mondat 2 alapvető információt tartalmaz Istenről:
1. Vagyok, aki vagyok. Tehát nem számít minek hívsz.
2. Vagyok, aki Vagyok. Más szóval: Az vagyok, aki van. Az vagyok, aki létezik. Az vagyok, aki tudja, hogy van. Az vagyok, aki Vagyok. Tehát: A minden létezése vagyok. A Van, a Vagy, a Vagyok. Ezért nem számít, minek hívsz. Bármit mondasz, az Én Vagyok.

Jézus

Most sokak számára furcsa gondolatsort írok le. Képzeljük el, hogy napjainkban újból megszületik Jézus. Látja a jelenlegi világunk embereit. Látja, hogy az egyik mennyire rabja a munkájának, a másik a szabadidejének, a harmadik a politikai nézetének, a negyedik pedig a vallásának. Azt látja Jézus, hogy mindenki rabja saját magának. Bemegy egy iskolába, és látja, ahogy a tanárok nem szeretnek tanítani, a gyerekek nem szeretnek tanulni. Bemegy egy szórakozóhelyre, és öntudatlan élőtesteket talál. Lát a tévében egy politikai adást, és látja, hogy az országot vezető ember úgy beszél, mint egy gép. És végül bemegy egy templomba egy misére. Próbálja végighallgatni, de a közepén elsírja magát. Ezt észreveszik, és megkérdezik, hogy mi a probléma. És Ő így válaszol:
"Ezt tanítottam nektek kétezer éve? Hogy bűnösök vagytok? Hogy bocsánatért esedezzetek?
Én azt tanítottam nektek, hogy Higgyetek. Nem azt, hogy a vallásotokat imádjátok.
Én azt tanítottam nektek, hogy Higgyetek. Nem azt, hogy vessétek meg azokat, akik máshogy Hisznek.
Én azt tanítottam nektek, hogy Isten Szeret benneteket. Nem azt, hogy megbüntet, ha valamit rosszul cselekedtek.
Én azt tanítottam nektek, hogy ti mind Isten Fiai vagytok. Nem azt, hogy én vagyok Isten fia.
Látom a keresztet és rajta magamat az oltárnál. Én azt tanítottam nektek, hogy Higgyetek. Nem azt, hogy a keresztet, és a halálomat imádjátok.
Ma megváltónak mondotok engem. Mert azt hiszitek, hogy bűnösök vagytok.
Nem azt tanítottam, hogy imádjatok szentnek nevezett könyveket, vagy a keresztet vagy más szimbólumokat, vagy engem... Én azt tanítottam nektek, hogy Higgyetek! Hogy Szeressetek! Hogy mind Isten fiai vagytok"
Mit tennének ezután a templomban Jézussal?

Boldogság

Gyakran tapasztalhattuk az életben, hogy vágytunk valamire hosszú ideig, azt gondoltuk, hogy milyen csodálatos lesz, ha megkapjuk, és boldogok leszünk, de amikor megtörténik, vagy megkapjuk a dolgot, amire vágytunk, gyakran egyáltalán nincs meg ez a boldogság. Mintha nem történt volna semmi, mintha nem változott volna semmi. Vagy: Évek óta élünk a városban, és örök álmunk, hogy elmenjünk egy hétre valami mediterrán helyre, ahol mindenki jól érzi magát. Amikor viszont elmegyünk erre a helyre, látjuk hogy ott ugyanúgy vannak szomorú emberek, és otthon is voltak boldog emberek. A hely szép, de az önérzetünk ugyanolyan, mint otthon. Ez pedig nem azt jelenti, hogy nem létezik a boldogság. Csak azt, hogy hiába változik meg a külső valóság. Az igazi világ nem kívül van. Az igazi boldogság nem kívülről érkezik. Mindkettő belülről tör felszínre. Így a Boldogsághoz nem kell külső objektum, vagy hely. A Boldogság te magad vagy. Egyszerűen csak figyeld meg, mit érzel Most. Van-e probléma ebben a pillanatban. Nincs. Nem lehet. Nem tud lenni. Most nyugalom van. Most béke van. Most Boldogság van. Az ember alapállapota a Boldogság a Jelenben. A gondolatok viszont elsodornak a jelentől a jövőbe és a múltba. Uralnunk kell a gondolatainkat ahhoz hogy boldogok lehessünk. Tudatosan kell gondolkodnunk.

Hálózat - 2

Csak egy rövid kérdés, amit már nem fogok megválaszolni, mert te is tudni fogod a választ:

Honnan tudja egy kutya vagy macska (legyen az kis termetű öleb, vagy párduc), hogy a szemedbe kell néznie, ha jelezni akar valamit?

Veszélyes

Mi a veszély? Valamiféle roncsoló hatás lehetősége.
Mi roncsol? Valami, ami erőszakos.
Mi erőszakos? Valami, ami támadásra számít.
Mi számít támadásra? Valami, ami fél.

Mi veszélyes? Valami, ami fél.

Tehát: Mindig a legveszélyesebb ember fél a legjobban.
Azért veszélyes, mert veszélyre számít. Aki veszélyre számít, az fél.
Aki nem fél? Az nem számít veszélyre, így az nem használ erőszakot. Az nem veszélyes.

Állatoknál:

A tigris fél? Nem. A tigris fentartja az élet körforgását azzal, hogy táplálékot szerez magának.
Miért támad emberre? Mert az ember fél tőle. Így az ember veszélyes. A tigris ettől kezd félni, ezt pedig igyekszik mihamarabb meszüntetni.
A kiegészítő blog egyik képén pedig látszik, hogy a tigris nem veszélyes. Tud Szeretni. Szereti, ha Szeretik.

A darázs csak azokra száll, akik félnek, így hirtelen mozdulatokat tesznek, izzadnak, így a darázs látja, hogy ezek az emberek veszélyesek. A darazsat kézbe lehet fogni, ha érzi, hogy nem félünk, hanem Szeretjük.

Ahogyan pedig mondtam valamivel lejjebb: Csak a jövőtől tudsz félni. A jelentől nem. De a jövő nem létezik. Így a félelem is csak fél elem. Önmagában nem létezik. Kell hozzá az elme, a logika is, amiben létrejön a jövő lehetséges képe. De ezt tudnunk kell irányítani. Más esetben a félelem irányít minket. És veszélyessé tesz.

Otthon

Nagyon sok olyan embert ismerhetünk, akik nem tudnak, vagy nagyon nehezen alszanak el az otthonuktól különböző helyeken. Úgy érzik, hogy az otthonuk egy elszigetelt, különálló, biztonságos hely. Ám létezik ennek az ellentéte is. Vannak, akik bárhová mennének, csak haza nem. Mert nekik az otthon egy fárasztó, lelkileg és akár testileg is veszélyes hely. Mindkét esetben nem egyszerű dolog a változás. De mindkét esetnek talán az egyik gyógyforrása lehet az a felismerés, hogy Mindenütt Otthon vagyunk. Az egész bolygó az Otthonunk, mivel a bolygó a saját anyagát adja nekünk az élethez. Hozzá tartozunk. A bolygó anyaga pedig abból a forrásból származik, amiből a többi bolygó is, a csillagok is, és minden, ami létezik. Fogadjunk már tudod, hogy most mi következik. Ez lenne a cél. Hogy már most tudd, hogy: Nem vagyunk különállók. Mindez egyszerű magyarázat erre. Ha pedig tudod, hogy minden egy, akkor tudod, hogy mindenütt otthon vagy. Ha tudod, hogy mindenütt otthon vagy, akkor mindenütt biztonságban leszel. Csak azért, mert a bolygó észre fogja ám venni azt, hogy Szereted! Ekkor Gaia megmutatja magát előtted. Csak az által, hogy felismered, hogy egész eddig is ott volt.

Mit kell tennünk?

"Előbb vagy utóbb, mindenkinek fel kell ébrednie..." - így kezdődik az Avatar című film. Rengetegszer hallottunk már a felébredésről, megvilágosodásról, tisztán látásról. De mit is jelent mind ez és mit kell ahhoz tennünk, hogy megtapasztaljuk ezeket? Az, hogy mit jelent, majd párhuzamosan kiderül a következőkből: Mit kell hát tennünk? Mi sem egyszerűbb ennél:
Első lépés:
Semmit. Álljon le minden egy kicsit. Nyugalom. Semmit sem kell tenned. Állítsd meg az elméd szüntelen robogását. Legyen Csend benne. Jöjj vissza Ide, ahol Létezel, Most. Engedj el mindent, ami a kezedben van. Ülj kényelmesen. Csukd be szemeidet, zárj ki minden külső információt, ne gondolj semmire, csak figyelj. Mert valami történik. Mi a legalapabb dolog, amit mindenek előtt, gondolkodás nélkül, szem, fül, orr, és tapintás nélkül érzékelsz? Az, hogy Létezel. Érzed az ÉN VAGYOK élményét. Ez történik Most. Nyisd ki a szemed. Figyelj meg mindent, ami körülvesz Most. Ne gondolj semmire, ami elhúz a Jelenből. Csak figyeld az asztalt, a polcot, a számítógépet, a ceruzát, az ajtót, az ablakot, kint a fát, az eget. Figyeld meg, hogy mit csinálnak. Léteznek. Élnek. Rezegnek. Most. Mindegyik, kivétel nélkül. Figyeld meg, hogy mit érzel magadban. Létezést. Életet. Rezgést. Most.
Ébredj fel. Csak nyugodtan. Nyisd ki a "szemed" Most. Tekints a létezésre, az életre, a rezgésre, Most. És lásd meg: Nem Vagyunk Különállók. Lásd meg: Minden, ami Létezik, az Rezeg. Minden, ami rezeg, az Él. Itt. Most. Az Itt és a Most pedig Isten maga. A Van, a Vagyok, a Vagy. Itt. Most.

A második lépés:
Tedd meg, amit az imént elolvastál. Tedd meg az Ébredésedet. Most.

Tökéletesség

Számtalanszor halljuk azt a mondatot hogy "Senki sem tökéletes.". És ez elég nagy baj. Nem az, hogy senki sem tökéletes, hanem, hogy így gondoljuk. Azért, mert ez gátolja annak felismerését, hogy Mindenki Tökéletes. Minden, ami létezik, az Tökéletesen tökéletes.
Olyannyira minden, hogy a világ tökéletesen igazodik a gondolatainkhoz. Így máris láthatjuk a lényeget: Rosszra gondolunk, majd rosszat élünk meg, majd arra fogjuk, hogy csak emberek vagyunk. "Sajnos" nem "csak" emberek vagyunk. Hanem Emberek vagyunk, akiknek hatalmában áll megváltoztatni valóságuk környezetét pusztán a gondolataikkal. Emberek vagyunk, akiknek tudatuk van. Legyünk hát EMBEREK, akik tudatosan gondolkodva teremtik meg a boldog valóságot maguk körül, és máris felismerjük, hogy mindenki tökéletes.

Hálózat - 1

Pár bejegyzéssel lejjebb, szó volt egy hálóról, ami mindenütt ott van. Egy hálóról, ami összeköt mindent. Egy hálóról, ami eltárol minden információt, és ha kell meg is mutatja.
Első teendő ezzel a hálóval, hogy nézzük meg a saját szemünkkel.
Egy világos nappalon, amikor az égbolt nem vakít, de fényes, nézz fel a kékségre. Láthatsz majd felhőt, kék eget, madarat, párát... de ha jobban figyeled, mást is látni fogsz. Az az érdekes, hogy ezt a valamit csak akkor látod, ha hajlandó vagy látni. Ezért nem visz előre az, ha konkrétan keresel valamit. Nyitottnak kell lenned bármilyen látványra. Tehát ne keress, csak nézz, majd láss. Egészen biztosan fel fogod ismerni, hogy miről beszélek. Már nagyon sokan látják a dolgot. Van akinek már teljesen természetes. Legfőképpen a természet számára.

Hálóról beszélek, ám ez nem olyan egyszerű háló, mint egy négyzetrácsos halászháló. Ez a háló nem 2 dimenziós. Ez a háló intenzíven mozog, rezeg, kavarog, forog, áramlik. Nem lehet megfogni sem, mert még csak nem is 3 dimenziós. De látható. Azt is jó ha tudjuk, hogy az, amit így látunk, az nem az egyetlen megnyilvánulása ennek a hálónak. Ez csak a képi megjelenése.

Érdekességként megjegyzem, hogy az Internet, amit most éppen használsz, pontosan a mindent összekötő Hálózat ember-alkotta, egyszerűbb formája. Ezt pedig azért volt lehetséges megalkotni, mert a világ fraktális. Mert létezik egy nagyobb ilyen Hálózat, amit le tudtunk utánozni. Úgy ahogy. (Az ember bármit is alkotott eddig, sosem tudott újat teremteni, mindig csak lemásolni tudta a természetet egy egyszerűbb formában. Ezt minden művész tudja.)

Láttam egy műsort, amiben hallottam egy felettébb különös felismerést. Nagyon sok nyelvben van két szó, melyek mintha egymásból születtek volna meg. Magyarban: Anya és Anyag. Latinban: Mater és Materia. És ezekben a nyelvekben ha azt mondjuk, hogy "anyag", arra gyakran értjük a ruha anyagot, a méterárut... ami szövet. Tehát Háló. Így ha azt vesszük, hogy az Anya a Teremtő, az Anyag pedig a Háló, akkor végülis oda jutunk, hogy a Teremtő megegyezik a Hálóval.

Persze ehhez kell fantázia is. És ha már itt tartunk, egy-két szó a fantáziáról. A legtöbb ember úgy gondolja, hogy a fantáziánkkal kitalálunk dolgokat. Valójában ennél sokkal többről is szó van. A fantázia nem csak feltaláló, hanem felismerő erő. Mert felismerés nélkül nem lehet feltalálni. Ezt tartsuk észben.

Tiltott Titok

Hogy mondjam el neked, Ember
Mielőtt a törvény megver,
Nem valóság, amit nézel!
Gondold még át, mit is érzel!

Tedd fel a kérdést magadnak,
Csak válaszok maradnak.
Sose hidd, hogy egyedül vagy,
Mert van Szív is, nem csak vak agy.

Te vagy e Szív, mely oly Angyali,
Mely szent, s végtelenül Isteni,
Nincsen gonosz, ki árthat neked,
Bár teremthetsz, ha nagyon hiszed.

Ne félj hát a Szíved lenni,
Ne félj Önmagadban Hinni,
Sosem fogod elfeledni,
Milyen igazán Szeretni.

Felejtsd el a sok tanítást,
A sok írást, a sok sírást,
Csak te lelhetsz valóságra,
Ha Szíved veted a Világra.

Megérzed majd, mi a tudás,
Mi a béke, s mi a nyitás,
Tisztán látsz majd fényességet,
S érzed majd a Nagy Egységet.

Akarat - Hit

Tekintsünk be a küzdősportok világába. Van pár harcművészet, amiben különösen nagy arányt fordítanak a töréstechnikára. Falapok, tetőcserepek, téglák törésére.
Sokszor hallottam már, hogy "Biztos be van fűrészelve..." vagy "Valahogy csalás van benne..." majd miután én is elkezdtem a harcművészetben tanulni, láttam, hogy minden teljesen természetes. És akárhonnan nézem, elég hihetetlen az, hogy a keményebbnek hitt anyagokat az emberi test felül tudja múlni, és el tudja törni. (egyes mesterek fémeket is eltörnek ugyanígy) De akkor nézzük meg, hogy hogyan is működik ez. És majd itt jön a lényeg.

Az első, és legfontosabb:
Ahhoz, hogy a deszkalap eltörjön egy egyszerű egyenes ütéstől, tudnunk kell valamit: A deszka el fog törni.

Ha nem tudjuk, akkor nem a deszka fog eltörni. Hanem akár a kezünk.

Logika:

Ha nem hisszük eléggé, hogy a deszka el fog törni, akkor az ütés közben gyengülni fog az elszántságunk. Emiatt az erő is kevesebb lesz, amit a karizmunkba koncentráltunk. És ha ez az erő túl kevés, a deszkalap (Newton törvényei szerint) akkora erővel fog visszahatni a teljes kezünkre, amekkorát belevittünk. És az... fájhat.

Ha viszont kizárunk minden kétséget, és biztosan tudjuk, hogy a deszka el fog törni, akkor lesz elég elszántságunk ahhoz, hogy nagyobb erőt fejtsünk ki, mint amekkorát a deszka kibír. Ez esetben a deszka nem fog tudni visszahatni, mert az erő keresztülment rajta. És így épphogy érzünk egy kis "fájdalmat" a kezünkön, ami nem mérhető a gyengébb erő visszahatásával járó fájdalomhoz.


Fizikailag csak a gyorsaságra és erőre van szükségünk, de mindkettő a saját akaratunktól függ. Mástól nem.

Tehát ha ez ebben így van, akkor másban is így van: Ahhoz, ha valamit el szeretnél érni, nem szabad kételkedned. Teljesen biztosan kell Tudnod és Hinned, hogy sikerül. Másképp visszahat, és jóval rosszabbul jársz, mintha nem csináltál volna semmit.

És így bár fizikailag is megmagyarázható a szabad akarat ereje, nem számít, hogy miként megy végbe az akarat. Csak az, hogy végbemegy.

Félelem

A félelem egy felettébb érdekes dolog. Olyan valami, amit egy a jövőben biztosan megtörténő dologgal kapcsolatban érezhetünk. (Ha nem biztos, hogy megtörténik, akkor az az aggódás). Félünk, hogy mi lesz a vizsgán, a tárgyaláson, az úton éjszaka a ködben, stb. Viszont amikor vizsgázunk, tárgyalunk, vagy vezetünk éjszaka a ködben, akkor nem félünk. Maximum izgatottak vagyunk, ami jót is tesz. Miért van ez így? Mert csak a jövőtől lehet félni. A jelentől nem. De a jövőbeli dolgoktól való félelem a jelen pillanatot felemészti. Ez az, ami elront mindent. Ám van egy fontos dolog, ami ebben segíthet: Ha megértjük azt, hogy sem a múlt, sem a jövő, sem a feltételes mód nem léteznek. Csak létezett, létezni fog, és létezne, ha. De egyik sem létezik. Ami létezik, az Most történik Itt. Ha erre figyelsz, nem tudsz félni. Mert Itt és Most nincs baj sem. Itt és Most folyik az Élet körforgása.

Egy állat, ha kergeted, nem fél, hanem menekül, hogy megmentse magát. Egy zebra, akit elkapott az oroszlán, nem fél, hanem küzd az utolsó lélegzetvételig. Egy ember, ha vizsgázik, nem fél, hanem gondolkodik a jelenben. Ha mégis félne, a vizsga garantáltan esélytelen. Ha az állat félne, azonnal elkapnád, és ha a zebra félne, magától is meghalna.

Képzeld el, nem lesz egyszerű:
Látomásod volt: az anyád holnap meg fog halni.
Félni kezdesz. Emiatt te már ma meghalsz. Emiatt az anyád öngyilkos lesz.

Ha nem félsz? Nem halsz meg. És az anyádat is elkerüli a kamion. És átmentél a félelem-teszten.

Minden összefügg mindennel, ahogyan a háló összetart mindent.
Minden a Szabad Döntés és Szabad Akarat választásain múlik.
Az is, hogy megérted-e ezt, amit most - mégegyszer mondom: most - olvasol.

Ösztön

Amikor az állatokról beszélgetünk, szinte elkerülhetetlen az "ösztön" kifejezés használata. Mindig azt mondjuk, hogy ösztönösen tudja, hogy hová kell mennie, hogy mit ehet meg, hogy hol van veszély, stb. De ez mégsem egy kielégítő meghatározás, csak afféle lepelkifejezés arra, hogy "nem tudjuk, honnan tudja". Pedig tudjuk. Nekünk is van ilyen "ösztönünk", csak a gondolatok megpróbálják felülbírálni, és végül olyan, mintha nem is lenne. Abba viszont gondoljunk bele, hogy ez az "ösztön" mennyi információt tárol magában, amiből az állatok (is) kiveszik a nekik szükséges részüket. Aztán abba, hogy mégis hol van ez az információ. Magyarul: Mi az az "ösztön"? A válasz most sem lesz bonyolultabb, mint eddig. Amit mi ösztönnek hívunk, az a Természet Végtelen Tudata (a Földön: Gaia). Annak a tudása, hogy Minden Egy. Hogy nem vagyunk különállók. Ezért van ott mindenhol az "ösztön". Mint egy hálózat, ami mindent áthat, és bármikor információt lehet róla fel és letölteni. Ehhez pedig mi is hozzájuthatunk. Itt és Most.

Idézet

"A halál az élet természetes része. Ne gyászold azokat, akik egyesültek az Erővel! Gondolj rájuk örömmel!"

"Igyekezz megválni önként azoktól a dolgoktól, amiket fájna elveszítened!"

Yoda Mester

Csak érdekességként hozom fel, mert a Csillagok Háborúja film nagyrészt fantázia, de ezek a mondatok közelebb sem lehetnének a mi valóságunkhoz.

Amennyit adsz, annyit kapsz vissza...

Ez már egy rojtosra ismételt szöveg, de még mindig így van.
Annyi energiát tudsz kivenni egy dologól, amennyit beletettél.
Ennek egyszerű oka az, hogy nem vagyunk különállók már megint. Hogy minden Egy. Mert gyakorlatilag magadnak adsz, amikor adsz, és ezért kapod azt, amit adsz.

Mester és Tanítvány

Ez a két fogalom mindig párhuzamosan létezik. A Mester, aki tanítja a tanítványt, az által, hogy tanít, önmaga fejlődését éri el. A tanítvány, akit tanít a Mester, valójában ő tanítja a Mestert, így igazából ő a Mester. Kezd értelmetlen lenni ez a dolog. Pedig nagyon egyszerű. A Mester és a Tanítvány mindig ugyanaz az ember. Ahogyan jóöreg fizikatanárom mondaná: "Ezerszer többet ér az neked, ha egy barátodnak elmeséled, hogy 3 alma több, mint 2 alma, mint ha beülsz egy asztrofizikus 5 órás előadására, és 8 füzetet írsz tele jegyzetekkel."
Tanítsátok egymást, ezáltal tanítjátok magatokat! Fejezzétek ki a saját nyelveteken a dolgokat. Lehet, hogy más nem fogja érteni, de ti valójában megértitek. Ezáltal rájöttök, ha valamit rosszul gondoltatok, majd tanítsátok a javított változatot, és így tovább, és ezzel fogtok tudni a legtöbbet. Bármilyen egyszerű vagy összetett dologról is van szó.
Ezt igyekszem tenni én is ezzel az egész blogírással.

Csillag voltunk

Csillagászati műsorban hallottam, hogy a periódusos rendszer elemeinek nagyon nagy része régen felrobbant csillagok maradványaként érkeztek a Földre. Az oxigén és a hidrogén is. Így a víz is. Az emberi szervezetet 65-80%ban víz alkotja. Ez is arra utaló tény, hogy nem vagyunk különállók. Hogy minden Egy. Minden dologban az a közös, hogy Létezik. Minden dologban az a közös, hogy Isten. Mert Isten a Létezés maga. Minden Egy. Ha ezerszer mondanám, az sem lenne elég.

Te vagy a legnagyobb Csoda

Egy tudós egyszer azt mondta: "Annak a valószínűsége, hogy ez az emberi agy véletlenszerűen kifejlődjön a legelső sejtből annyi, mint ha leülnél egy írógép elé bekötött szemmel, elkezdenéd nyomogatni a billentyűket, majd mikor kész vagy, Shakespeare egyik 300 oldalas művét látnád pontosan szó szerint. Tehát ez az esély tart a nullához."


















Minden tudós tisztában van azzal, hogy az Univerzumunk bármely területére nézve is, irányított teremtésről van szó.

Az emberi szervezet már csak biológiailag is hatalmas csoda. Tökéletes. Nem lehet jobban megalkotni. A szervezeted hatalmas érték! Nagyon vigyázz rá! Ha a kezedre nézel, lásd a természet csodálatos művét. Ha a lábadra nézel, lásd a természet csodálatos járművét. És így tovább. Ne hagyd elhullani ezt a hatalmas ajándékot!
Ezenkívül muszáj, hogy bízni tudj benne. Mindig tudja, hogy mikor mi a dolga.























Minden ember DNS-e 99,98%ban megegyezik. Így a maradék 0,02%-ba kerül az az információ, ami még így is garantálja, hogy ne létezzen két tökéletesen egyforma ember. Végtelen lehetőséget hordoz magában az a 0,02%. Mennyi információ lehet hát abban a 99,98%-ban? Meghatározhatatlan.

400 születésnap

A kutatók mára már tudják, hogy az emberi szervezet alapvetően 300-400 évig bírna élni egészségesen, mivel 3 havonta az összes sejtünk megújul. Akkor itt is a kérdés:
Miért öregszünk mégis ilyen hamar?
A válasz igen egyszerű: Ha egy sejt megbetegszik, az csak beteg sejtet tud létrehozni. Így minél több a megbetegedett sejtünk, annál gyengébbek leszünk. De itt a következő kérdés:
Mitől betegszik meg egy sejt?
Nem azért, mert egy másik (baktérium vagy vírus) megbetegíti, hanem mert ránk hallgatnak. A szervezetünkben lévő összes sejt működését befolyásolja az elménk állapota, a gondolkodásunk, így a félelem, a túlelemzés, a düh, stb. Félelmetes, hogy mit meg nem képes tenni a szervezet a gondolatok hatására. Egészen új betegségeket is létrehozhatunk csupán a félelemmel. Egészen "véletlenül" a rákbetegségek és daganatos megbetegedések elsődleges forrása is a gondolatoktól égő elménk. Mit gondoltok miért nem rákos egy állat sem (kivéve a gén kezeltek)? Mert sohasem aggódnak, hogy mi lesz a jövőben vagy mi volt a múltban. A jelen pillanatban élnek. Csak nem tudatosan.
Tehát a "gyógyíthatatlan" betegségek elsődleges kiváltó oka az agyunk. Ám ebből az is következik, hogy a gyógyulás is errefelé keresendő. Ahogyan az elme kialakította a betegséget, ugyanúgy meg is tudja szüntetni. Nem egy és nem kettő embernek sikerült meggyógyulnia rákból és daganatból pusztán az által, hogy megváltoztatta gondolkodását. És így a lényege ennek az egész bejegyzésnek (olvasd figyelmesen):
Nem létezik gyógyítható betegség. Egy betegségből sem az orvos gyógyít meg, sem a gyógyszer. Ezek csak kis százalékban hozzájárulnak az öngyógyuláshoz. Nem létezik gyógyítható betegség, de minden betegség gyógyulható! Csak tudatosan kell működtetni elménket.

És még egy elég fontos dolog, hogy a gyógyuláshoz nem kell idő. A gyógyulás nulla időn belül megkezdődik, és nem tudod meghatározni azt a pillanatot, hogy mikor van "kész". Mert ilyen nincs. Soha semmi nincs kész. Mindig minden állandóan úton van és halad.

Ima

Egyszer, amikor bementem egy templomba, találtam egy papírt, amit valaki direkt otthagyott ezzel a szöveggel: "Aki ezt az imát megtalálja, írja le huszonötször..."
Ezért nem imádkoznak nagyon sokan, még ha hisznek is valami istenben. Mert az van tanítva nekik, hogy minden nap el kellene mondaniuk egy megtanult szöveget, összetett kézzel. Ráadásul nem is válaszol rá senki. Ám ennek valójában köze sincs imához. Az ima lényege nem ez. "Az Isten már azelőtt tudja, hogy mit akartok, mielőtt kimondanátok..." - mondta Jézus bácsi (is). Az Ima lényege az, hogy meg tudd fogalmazni magadnak, hogy mire vágysz a legjobban, hogy mit szeretnél a legjobban. Amikor már tudod, akkor már az Univerzum, az Isten, a Minden is tudja, mert a Része vagy. Nem vagy különálló! Nem lehet elégszer hangsúlyozni. Tehát amint eldöntötted, hogy mit akarsz, a Mindenség abban a pillanatban már azon dolgozik, hogy megadja neked azt a legértékesebb formában. De azt nem fogja megadni, amit nem érzel, csak elszövegelsz. Rezgések. Az érzésnek sokkal erősebb rezgése van, mint a szónak. Ez a rezgés pedig áthatja az egész Univerzumot (mert nem vagytok különállók). És az a vele megegyező rezgésű dologgal, történéssel válaszol! Ha valaki látta: "A Titok". A vonzás törvénye. Döntsd el, hogy mit szeretnél, (ebben segít a megfogalmazás, az ima), mert amíg te nem tudod, addig az Univerzum sem. Mert nem vagytok különállók.

És egy fontos dolog: A "nem" -nek nincs önálló rezgése. A "nem betegség" nem egyenlő az "egészséggel". Mert az első esetben a betegségre gondolsz, és azt érzed. Második esetben pedig az egészségre gondolsz, és azt érzed. És az Univerzum azt adja, amit érzel.

Csoda

Nem az a csoda, ha vízen jársz. Nem az a csoda, ha lebegsz a levegőben. Nem az a csoda, ha fényt varázsolsz a kezedből.
Az a csoda, ha biztosan hiszel olyanban, amit nem tudsz elképzelni sem. De tudod, hogy létezik.

Boldog Új Évet Ismerjetek fel

Boldog Új Évet Kívánunk minden Kedves Olvasónak!
Vége lett egy ciklusnak, és elkezdődött egy új. Legalábbis, ahogy mi ezt mérjük. És akármilyen furcsa, még mindig élünk. A Természet egésze ciklusokban működik. Nem ismeri a kezdetet és a véget. Ne féljetek az időtől és az elmúlástól! Bármi is látszik a jövőben, Most légy Boldog. Mert az Út, amin haladsz, nem előtted van és nem mögötted, hanem alattad. Most. Itt.

"...nem muszály, de lehet, hogy majd te fogod akarni..."

Már megint a Szabad Akaratról írok. Azért, mert az emberi élet erről szól.
Saját tapasztalatomat olvashatod a következő sorokban:
Kis koromban nagyon féltem a fogászattól Lusta voltam rendszeresen fogat mosni, így már akkor volt fogorvosi tapasztalatom. Persze azok után sem lettem kevésbé lusta, így egyszer csak újra megfájdult a fogam. Ám milyen az emberi agy (különösen ilyen korban)? Eldöntöttem, hogy nem szólok senkinek. Nem megyek fogorvoshoz még egyszer. Nem akarok. Valahol hallottam, hogy a fogakba vezető idegek a fültőig futnak, és csak onnan az agyba. Ez alapján megpróbáltam, hogy ha jól eltalálom az ujjammal, el tudom nyomni, és csillapodik a fogfájdalom. Ezzel a módszerrel majdnem 7 évig húztam a dolgot. Azért eddig, mert ennyi idő alatt az egyik fogamból már csak egy gyökér maradt. Ez pedig már látszott. Elég kínos volt. Így eljutottam odáig, hogy én akarjak elmenni a fogorvoshoz. Elmentem, és minden rossz tapasztalat nélkül kihúzták.

Tehát:
Az élet, így a Szabad Akarat úgy működik, hogy megoldhatsz bármit amit akarsz, vagy amit nem akarsz, de ha arról van szó (ebben az esetben az egészségről) te magad intézed úgy nem tudatosan, hogy a végén te akard azt, amit régen nem akartál. Ez a következetesség törvényét idézi: Mindig légy következetes. Tudd, hogy milyen tettel mit teszel.

Fraktális

Tudósok által elfogadott tény, hogy a világ fraktális. Mit jelent ez?
Egyszerűen annyit, hogy amilyen a mirko, olyan makro. Amilyen a legkisebb, olyan legnagyobb. Pl: amilyenek az atomok, olyanok a csillagrendszerek. Azért, mert a csillagrendszereket is atomok alkotják. Nem különállók. Egymás alkotói. Ilyen a természet.

2012 - Elsődleges üzenet

Magam tapasztaltam, hogy ha az ember lábkörmét olyan hatás éri, aminek nem tud teljesen ellenállni, nagy eséllyel az egész körömlemez elkezd elválni a lábujjtól. Egy idő után már úgy tűnik, hogy bármikor leeshet. De nem esik. Ilyenkor már látszik, hogy mi történik egészében. Az elhalt rész még nem teljesen hasztalan. Mert alatta már szinte a teljes új köröm megnőtt. De amíg az vékony, a régi addig is pajzsként védi az új körmöt. És ha már az új köröm eléggé megnőtt, akkor válik le teljesen a régi. Így a lábujj egy másodpercig sem maradt köröm nélkül.
Miért mondom most ezt?
Mert mivel a világ fraktális, ez nagyban is megfigyelhető. Csak itt most nem körömlemezről van szó, hanem egész világokról:
Úgy látszik, hogy jelenlegi világunk összeomlásra vár. Úgy tűnik, már semminek nincs értelme. Úgy tűnik, hogy hamarosan "leválik". De ameddig csak bírja, nem hullik le. Mert "alatta" már réges rég óta fejlődik az új világ. Csak idő kérdése, és a régi hulladék világot az új váltja fel. Mintha felülírná az új a régit. Emiatt nem lehet világvége egy másodpercre sem. Csak világváltás. Az pedig a megfelelő időben fog lejátszódni.

Munka

Térjünk vissza egy kicsit a Fizika órákra. Tanultunk (vagy tanítottak) olyat, hogy ha egy testet fel akarunk vinni valamilyen magasságba, vagy emelvényre, munkát kell végeznünk. Megkérdezték, hogy kevesebb munkát végzünk-e, ha csigán átvetett kötél segítségével húzzuk fel a testet, mint ha kézzel emeljük és toljuk ki a megfelelő magasságba. És akármilyen logikátlan is, de nem. Nem lehet munkát megspórolni. Ezt pedig át kell vezetni az élet egész területére. Megspórolhatjuk az erőkifejtés irányát, ha okosak vagyunk, de mást nem. Ezt mindig tartsátok szem előtt!

Segítség - Szabad Akarat

Van egy megszeghetetlen törvény az életben.

Kicsit csúnyán hangzik elsőre, de mégis ezt tapasztaljuk, és igazából egyáltalán nem rossz dologról van szó. A segítségről. A törvény így szól:
"Soha ne segíts senkinek, kivéve, ha megkérnek rá!" és akkor is csak bölcsen.
Miért?
Mert aki valóban ki akar mászni a problémából, az egyedül is képes megoldani. Ha mégsem, akkor pedig segítséget kér.
Aki viszont nem akar kimászni a problémából, így nem kér segítséget, annak nem fogsz tudni segíteni. Megpróbálhatod, de csak még rosszabb helyzetbe hozod az illetőt. És magadat is.
Ez a Szabad Akarat egyik lényege. Ha valaki nem akarja megoldani a problémáját, senki más sem oldhatja meg helyette. Aki meg akarja oldani, az egyedül is képes rá. Ha nem, akkor segítséget kér.

Még egy fontos dolog:
Ha valóban meg akarjátok oldani a problémát, és úgy érzitek, hogy segítségre van szükségetek, soha ne szégyelljetek segítséget kérni! Segítséget kérni nem megalázó dolog. Nagyon is bátor.
És ha valaki segítséget kér, soha ne féljetek segíteni. Bármiről is van szó. Segíteni nemes dolog.

Érdekességként pedig:
Az Angyalok is így működnek, nem igaz? Ha kéred, bármiben segítenek. Ha nem kéred, rád bízzák. Kivéve persze, ha az életedről van szó. De az az Őrangyalok dolga. Ha pedig esetleg általad tevékenykedik az Őrangyal, azt úgyis tudni, érezni fogod!

Zene

Az zene már az ős idők óta jelen van az embereknél. Minden területről, más-más kultúrából származik, de mindegyik kultúrában a ritmus, és a harmónia volt a célja és lényege. A dob rendezettebb ritmusra hangolja az ember életét is. A harmonikus hangzások, hangrezgések, áthatják a környéken lévő összes anyagot, így az embert is, és ahogyan a zene a diszharmónikus, feszült részből a harmonikusba lép, újrahangolja a sejtek rezgését a harmónikus rezgésre. Emiatt érezzük néha azt a "kiráz a hideg" élményt egy-egy zenerészletnél. Ígyhát a zene felettébb szükséges az életben. És nem számít, hogy milyen stílust szeretsz jobban hallgatni. Mindegyiknek az újrahangolás a célja!

Metafora számítógépes játékimádóknak :D

Csak eszembe jutott egy metafora arra, hogy hogyan tudod megérteni, mi is a Lélek. Legalábbis arányaiban.
Képzeld el, hogy játszol egy játékkal. Van egy karaktered. Van egy bizonyos mesterséges intelligenciája, akár magától is tud csinálni dolgokat. Próbáld meg elmagyarázni a karakterednek, hogy ki vagy Te! És hogy hol vagy.
Nem egyszerű mi? Külön világban éltek. Külön dimenzióban. Van egy szerkezet, ami összeköt, de azon kívül, hogy utaztatod magad a karakteredben, mást nem tudsz tenni. Ha meghal a karaktered, nincs utána semmi? De te még ugyanúgy Vagy. És újra kezded egy új karakterrel. Érted mire akarok kilyukadni?

Isten - Sátán vagy Angyal - Démon

Van egy téma, amiről az emberek csak egyféleképpen tudnak beszélni. Úgy, ahogyan a földi életben megszokott lenne. Ősi idők óta halljuk ezeket a szavakat, hogy "Isten" és "Sátán", "angyal" és "démon". Az mondják róluk, hogy az Isten állandó harcban áll Sátánnal. Az angyalok a démonokkal. Ezek szerint az egész világ egy egyetemes háború harcmezeje? Egy olyan hely, aminek az egyik fele azt akarja, amit a másik nem akar? És a másik nem akarja azt, amit az egyik akar? Nem tűnik ez egy kicsit emberinek? Nincs olyan érzésetek, hogy egy ilyen háború nem tud életben tartani egy univerzumot? Hol van ebben a Szabad Akarat? Elmondom hogy én mit érzek, aztán vagy tetszik, vagy nem.

Minden, ami létezik, a Szeretetből áll. Az az "anyaga". Isten pedig maga a létezés. Isten a Van, a Vagyok, a Vagy (ha így ismerősebb: "Vagyok, aki Vagyok"). Így bármiről is beszélsz, az Isten, ami végső soron Szeretetből van. Amit gyakran lehet hallani: "A Szeretet mindent áthat". Ez ezt jelentené. Ezek szerint Sátán is Isten része lenne? Lehet, hogy meglepő gondolat. De figyeld meg, hogy érzel! És akkor egy kis metafora a könnyebb megértéshez:

Ahhoz, hogy a fényességet látni tudd, sötétre van szükség. A fényességben a fény nem látszik annyira. Olvastam valahol, hogy "a világűr azért olyan sötét, hogy láthassuk benne saját fényünket". És ebben pedig akárhogy nézem, nincs háború. Egyszerűen együtt működnek azért, hogy a fényességnek fénye legyen. És amúgy is a fényerő mérhető, a sötétségerő nem. Mert a sötétség csak a fényesség hiánya. Így sem látok benne háborút.

Vagy egy másik példa:

Ahhoz, hogy fel tudj építeni egy házat, szükség van a gravitációra (lehúzó erő), mert elsősorban ez tartja egymáson a téglákat. Enélkül a ház széthullana tégláira. Ebben sincs harc. Egyszerű együttműködés van a lehúzó erő, és a feltörekvő erő között, mert csak így épülhet fel a "ház".

Érted? Egymást segítő erőkről van szó, amelyek nem léteznek a másik nélkül. ( Merre van a "fel", ha nincs "le"?, Mi a "fény", ha nincs "árnyék"? ) Tehát végső soron nem különállók. Végső soron minden Egy. Mert minden, ami Van, az Isten. Egy nagy Egész.

Így az Angyalokról és Démonokról már nem is kell sokat beszélnem. Ezek sem különálló fogalmak. Egyszerűen a feladatuk, a munkakörük más. Egyik sem áll a másik fölött. Együttműködnek, hogy az Egész növekedni tudjon a Végtelenbe.

FÖLD - GAIA

Az emberek átlagosan úgy gondolják, hogy bolygónk, a Föld, egy sziklatömb, ami többmilliárd éve kihűlt, és kialakult rajta az élet általunk ismert formája. És ezzel le is tudták a témát.
Nem vesznek figyelembe valami fontosat: Nem csak a bolygón alakult ki ez az élet. Nem csak rajta. Az Egész szkerkezet él. Az egész természet él. Az egész bolygó él! Nem egy darab sziklán éltek! Egy élőlényen éltek. Belőle vagytok felépítve, és belé is tértek majd vissza! Ezt soha ne felejtsétek el! Egy darab szikla nem tudja magát azon körülmények között tartani, amin belül fennmarad az élet általunk ismert formája. Ezt csak is tudatossággal lehet megtartani! Ezt a tudatosságot, a Föld bolygónk tudatosságát szokták nevezni Gaia-nak, a Föld szellemének. Barátkozzatok meg vele! Vagyis inkább ismerjétek fel, hogy Szeretetben éltek Gaia-val, amióta létezik az élet a Földön! Tehát meghatározhatatlan, végtelen ideje. És ez így is marad!

3 év

Csak érdekességként jegyzem meg: Ma van december 21. Pontosan mához 3 év múlva várható a tudatszintemelkedés! (2012. 12. 21.) Erről majd még teszek bejegyzéseket...

Halál

Amikor egy nap végéhez közeledünk, nem félünk. Amikor közeleg a hétvége, nem félünk. Amikor vége az évnek, nem félünk. Mert tudjuk, hogy a természet úgy működik, hogy amint az egyiknek vége, azzal kezdődik a következő. Miért féltek hát a egy élet végétől? Egy földi élet végétől. Mert maga az élet végtelen, úgy, ahogy az előbb leírtam. A szenvedéstől félnétek talán? Attól, hogy fáj meghalni? Vagy attól, hogy semmi sincs utána? Vagy talán attól, hogy nem juttok a mennyországba, és a pokolba zuhantok? Menjünk hát sorba.

Szenvedés?
A szenvedés nem az események folyománya, hanem az emberi elme reakciója!
A halál a természet körforgásához tartozó, és szükséges dolog. Te is a természet része vagy. A sejtjeid tudják, hogy mikor mi a dolguk. Tudatalatti, tudatos, és tudatfeletti módon. Ha a halálról beszélünk, a dolgok irányítását átveszi a tudatfeletti értelmünk. "Elveszítjük eszméletünket". Ez igazából azt jelenti, hogy a tudatfeletti már mindent a kezében tart, és megóv a kellemetlenségektől, amíg lezajlik a testi halál folyamata.
Röviden szólva: Ha valóban elkezdődik a meghalás, a szervezeted tudja, hogy mi a dolga. Mindent megtesz azért, hogy a legkevésbé legyen kellemetlen addig, amíg eszméletednél vagy, utána pedig a fizikai világ érzékelése amúgy is megszűnik.

Nincs utána semmi?
A világban nem létezik a "semmi". A szó maga is arra utal, hogy nincs. Az egyetlen lehetetlen dolog a "nemlétezés". Viszont lehet "semmit tapasztalni". Azt azonban, hogy létezel, állandóan érzékelni fogod. Akkor is, ha kívülről a "semmi" érkezik. Ha erre rájöttél, a halál a következő fázisába lép: Megjelenik a vezetőd. A felsőbb éned. Olyan formában, ahogy te akarod látni. És örömmel és szeretettel telve végbemegy a nagy egybeolvadás. De erről már nem itt kell beszélnünk.

Mennyország vagy pokol?
Ezek a szavak a fizikai világból származnak. A dualitás világából. Ahol minden dolognak ellentéte van. Ám ez a Valódi Világnak csak egy kis része. Az Abszolút világban nem létezik dualitás, nem létezik jó és rossz. Csak szeretet létezik. Abból áll össze minden más. Így nincs értelme mennyországról vagy pokolról beszélni a halál után. Csak szeretetről, otthonról, egységről.

Rövid történet a mennyről és pokolról:
Egyszer egy nagy szamuráj, hallotta, hogy egy bölcs spirituális mester tudja a menny és pokol titkát. Felkereste hát ezt a mestert. Meg is találta, és amikor odaért hozzá, ennyit szólt:
- Mester! Úgy hallottam, hogy te ismered a Mennyország és a Pokol titkát. Kérlek, mutasd meg nekem e titkot!
Erre a mester:
- Ugyan miért mutatnám meg neked e titkot, semmire kellő szamurájnak?!
Erre a szamurájt elkezdte emészteni a düh és méreg, kirántotta a kardját, hogy lefejezze a mestert. Ekkor a mester megszólalt:
- Látod barátom? Ez a pokol.
Ettől a szamuráj rájött, hogy a harag és a düh maga a pokol. Ezután hála öntötte el, és megköszönte a mesternek:
- Köszönöm, Mester! Hálával tartozom neked!
Végül a mester:
- [nevetés] Látod? Ez pedig a mennyország!

Boldog Karácsonyt!

Boldog Karácsonyt Kívánunk minden Kedves Olvasónak!
A Karácsony a Szeretet ünnepe. 365 napból, 2-3 napig ünnepeljük a Szeretetet. Nem valami sok. Minden pillanatban ünnepeljétek a Szeretetet! Ünnepeljétek Magatokat! Ünnepeljétek a Létezést! Minden pillanatban! És mennyi egy pillanat? Meghatározhatatlan... végtelen...

Világvége

Valóban létezik világvége?

Nem létezik világvége, sem a világ kezdete. A világban nincs idő, így nincs eleje és vége. Egyszerűen csak létezik. A ti világotoknak lehet vége, mert a ti világotokban van idő. De ez a világ nem egyenlő a ti létezésetekkel!

Ezt hogy érted?

Az egész univerzumot ugyanazok a természeti törvények tartják egyensúlyban. A természet él. Ezért mondhatsz Univerzumot, Istent, vagy Természetet, mind egyet jelent: Mindent. A Minden soha nem pusztítja el önmagát, csak állandóan megújul. És amikor ti azt mondjátok, hogy "természeti katasztrófa", nem vagytok tisztában e szó jelentésével. Mert nincs jelentése. Nincs értelme. A természetben nem léteznek katasztrófák. És a lényeg: Ti is a természet része, és részei vagytok! Az Univerzum részei. Az Isten részei. A Minden részei. És még ha ti nem is vagytok ennek tudatában, az Univerzum, Isten, a Természet még tudja. És ennek megfelelően fog eljárni mindig.

Isten - Szabad Akarat

Amíg nem jelenik meg a szemed előtt egy óriás öregember, aki azt mondja: "Én vagyok az Isten", addig nem hiszel Istenben? Akkor arra várhatsz. De még ha meg is történne, akkor se hinnéd el. Mert nem akarod.
Akik akarják látni, azok látják Istent. Akik nem akarják, azok nem látják. Persze mondhatnád, hogy azok is csak azt hiszik, hogy Őt látják. Akkor én azt mondom, hogy te is csak azt hiszed, hogy nem látod...
Ezért mivel csak azt látod, amit te akarsz látni, igazából fölöslegesen olvastad ezt el, ha nem akarod látni az üzenetét. Azok pedig, akik akarják látni az üzenetet, azok eddig is látták...

Isten Hozott!

Isten Hozott, kedves Látogató!

Igen, szó szerint.
Szabad Akaratodból navigáltál erre az oldalra. Az oldal még épül, rövid időn belül használható lesz. De mennyi is egy rövid idő? Meghatározhatatlan...