Születés = Halál = Születés

Két embrió beszélget:
- Te! Figyelj már! Mi lesz, ha már nem férünk itt el? Egyre szűkebb ez a hely.
- Hát, ha minden igaz, akkor megszületünk.
- És azon mit kell érteni?
- Nem tudom pontosan, de állítólag elhagyjuk ezt a helyet, és egy végtelenszer tágabb világba kerülünk. Ahol már több dimenzió is van, így változtathatjuk a helyünket akármikor.
- Ugyan már! Te elhiszed ezt? Nem láttad még ezt a világot. Honnan tudod, hogy ez így van?
- Miért te nem hiszel a Mamában?
- Hát nem nagyon. Nem láttam még. Szerintem csak kitalált dolog ez is. Szerintem születés után semmi sincs.
- Ahogy gondolod. Én azért hiszek benne. Olyan érzésem van, hogy ez a Mama, akárhogyan is néz ki, van valahol, és vigyáz ránk.

Ezután pedig a születés pillanata: Az szülésznő mosolyogva kiemeli az első babát, és boldogan adja a mellette álló felügyelő nővérnek. Ezután jön a másik baba... de túl lassan és nehezen... A szülésznő kiemeli végül, de nem mosolyog. Kimondja, amit kell: "Halva született."

Ez egy elég morbid befejezés, de jól szemlélteti a születés és a halál kapcsolatát, a halál és a hit kapcsolatát. Magyarán szólva, ahogyan Jézus is mondta: "Mindenkinek az saját hite szerint."