Ha már régebb óta mindenfelé válaszokat keresel, nagyon gyakran találkozol a Szeretet fogalmával. Itt ezen a blogon is. Mindenütt azt látod, hogy a válasz a Szeretet. Azt, hogy Szeretnünk kell egymást a Boldogságért. Szeretnünk kell magunkat is. De képzeld csak el, hogy ezt nem csak tudod, hanem meg is teszed. Kimész az utcára, és az első ember szemébe nézel mosolyogva. Legyen az férfi vagy nő, idős vagy gyerek. Esetleg meg is akarod ölelni, mert azzal igazán kimutathatnád a mindent átható Szeretetedet. Képzeld el, milyen reakciók lennének...
Pozitívan ilyenek, hogy:
- örömteli arccal visszamosolyog
- emellett még jó napot is kíván
Ha megöleled:
- bizalommal ölel vissza, és örömmel tapasztalja, hogy van ilyen
Negatívan viszont:
- savanyú arccal továbbsétál az ember
- udvariasan megkérdezi, hogy "Mi a fenét bámulsz és vigyorogsz?"
Ha megölelnéd:
- arra gondolna, hogy lopni akarsz tőle, így elhárítaná az ölelést
- homoszexuálisnak nézne, és elhárítana
És ha átlagoljuk az reakciókat, végülis talán mindenki egyetért abban, hogy nem az első eset lenne többségben. Az emberek nem bíznak egymásban, és nem szeretik egymást eléggé. Idegennek tartják azokat, akikről nincs információjuk. Az idegeneket pedig valamilyen szinten kerülik. Ez volna az egyik probléma, amit meg kellene oldani. Ahhoz pedig tenni kellene. Ezt, vagy ilyesmit. Szeretetet kellene tenni másokkal. "Idegenekkel" is.
2010. március 3., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 Megjegyzés:
Megjegyzés küldése