Filozófia

Van, aki észre sem veszi, hogy ő maga létezik. Aki észreveszi, annak máris van egy kérdése: "Miért?" azután: "Hová tartunk?" és: "Honnan jöttünk?". De egy kérdés semmiképpen sem kerülhető el: "Van Isten"?

Már most is olyan érzésem van, hogy erről értelmetlen írni. Nem ezeket a kérdéseket kellene feltenni. Ezek nem kérdések, hanem túlelemzett agymenések. Az igaz válasz ezekre mindig megvolt és meg lesz a szemünk előtt. Az elsődleges eldöntendő dolog az lenne, hogy miután ráeszméltél létezésedre, azt kérdezed meg magadtól, hogy "Ki vagyok én?" Ha ezen a szálon el tudsz indulni, akkor a feljebb említett 4 kérdés magától értetődő lesz. Ezen a szálon a logika és az érzés együttesen vezet végig, és nem fognak ellentmondani egymásnak. De ez egy végtelen szál, nem fogsz a végére érni. De az úton megtudsz majd mindent, amit valaha nem értettél. Az úton majd látsz olyat, ami amúgy eszedbe sem jutna. Kérdezd hát meg azt, amit tudni akarsz, és indul el megtapasztalni azt. És ha elindultál, látni fogod majd, hogy nem vagy egyedül.

Lesznek, akik keresztezik az utadat. Mondd el nekik, hogy mi van arra, amerről te jössz.

Lesz, aki szembe jön majd. Mondd el neki, hogy mi van mögötted. De semmiképpen ne mondd neki, hogy rossz irányba megy, mert minden irányban meg lehet tenni az utat, így nincs rossz irány.

Egy kis emlékeztető az útra: "Ki Vagyok Én?... Vagyok Én... Vagyok... Én... Én... ÉN"