Akinek van kutyája, és törődik is vele, az már tapasztalhatta a következőt:
Amikor úgy játszunk kedvencünkkel, hogy hagyjuk hogy harapdálja az ujjunkat, akkor arra a felismerésre juthatunk, hogy nem fájnak a harapások. Mintha tudná a kutya, hogy mikor elég. Direkt vigyáz.
A másik eset, amikor tenyérből etetünk egy madarat. Emberi logikánk talán azt diktálja, hogy többször is megcsíphet véletlenül, ahogyan csipegeti a morzsát. De aki már ezt is próbálta, az azt tapasztalta, hogy a madár pontosan érzi, hogy mikor fogja vissza a csőrét. És egyszer sem csíp meg.
Mindkét esetben olyasmiről van szó, mintha az állat érezné azt, amit mi érzünk. A kutya érzi hogy mikor mennyire fáj a harapás. A madár pedig egyszerűen csak vigyáz a tenyerünkre.
Na most akkor jön a kérdés:
Mit gondoltok, miként képesek erre?
A válasz: - [most te jössz] -
2010. február 2., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 Megjegyzés:
Megjegyzés küldése