Ezerszer feltették már azt a kérdést, hogy mi az emberi élet célja. Hogy miért élünk, hová tartunk. Annyira sokszor kérdezték meg, hogy ezeket hallva már érdektelennek érezzük a témát. Legtöbbeket már nem is érdekel, másokat érdekelne, de válasz nincs rá, és ez ellen alig tesz valaki valamit. Aki pedig bármilyen valláshoz kötődik, vagy csak simán nem érdekli az egész, az hagyja el az oldalt most, vagy legyen független ezektől 5 percig!
A rongyosra ismételt kérdés érdektelenségének az az oka, hogy az egyszerűen értelmetlen.
Csak az az ember teszi fel, aki nem érti a világ működését. A válasz, és egyben a világ maga is nagyon egyszerű. Az életnek nincsen olyan célja, ami nem itt és nem most van. Az élet nem igyekszik egy önmagán túli állapotra. Az élet egyszerűen élni akar. Tapasztalni akar. Minden pillanatban. Most és Itt. Nem a túlvilágon. A "túlvilág" maga az élni törekvés forrása. Az élet pedig az "élni tapasztalás" története. Nincs a világon semmi olyan, amiért itt dolgozunk. Az élet, az élés az, amit a világ akar. Mindig, és minden módon. Ennek pedig nem lehet vége. Nem tud vége lenni. Nem akarja a saját végét. Élni akar. Megismerni Önmagát Önmagán keresztül... az Életen keresztül.
2010. november 23., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 Megjegyzés:
Többnyire egyetértek, két dolgot kell még végig gondolnom. Az élet nem akarja meghaladni önmagát (?)éééés: nem lehet vége. Ez utóbbi esetében persze végleg nem, de ideiglenes vége, egy folyamatnak mindig van.Az első nagyon elgondolkodtat. Valahol meg kell, hogy akarja haladni önmagát, mert fejlődnie kell, és fejlődni is akar. Viszont valahol pedig semmi mást nem akar csak élni. Nem tudom. Mindkét meglátás reális.
Az, hogy "az élet nem igyekszik egy önmagán túli állapotra", nem azt jelenti, hogy nem akar fejlődni. Annyit jelent csak, hogy az élet lényege, célja és törekvése nem az életen kívül van, hanem benne. Itt és Most.
A "vég" alatt ez esetben a "valamikor bekövetkező befejezést értem". Természetesen a halál szükséges dolog a végtelen folyamathoz. De egységes szinten nézve már nem létezhet. Nem halhat meg minden. Nem tud.
Szerintem az élet értelme talán az lehet az emberiség számára, hogy megőrizzük mindazt, ami jó, és ezeket fiainknak, unokáinknak át tudjuk adni, akik ugyanígy cselekednek majd a jövő generációjánál. Az életet nem túlélni kell, hanem megélni, átélni annak minden szépségét. Sajnos mi már nem kaptunk ebből annyit, mint a régiek, de még nincs minden elveszve. A maradék értékeket kell átörökíteni az utódoknak, én ebben látom a jövőt.
Megjegyzés küldése